Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - X. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSA, A FEJLŐDÉS KORLÁTAI ÉS ELLENTMONDÁSAI
viszonylatában is. Nem a túlzott iparosítás jelentett számára közvetlenül problémát — bár annak negatív következményeit is érezte —, hanem a nélkülözhetetlenül szükséges fejlesztés elmaradása. 50 Így tehát a városi pártbizottság és a tanács ilyen irányú és jellegű — bármennyire évtizedes kívánalmakat és szükségleteket fejeztek ki — erőfeszítései nem válhattak valóra, nem jártak sikerrel. A felszabadulás után végrehajtott földosztás — ismeretesen — jelentős változást hozott a földbirtokviszonyokban. Az újgazdák viszonylag gyorsan talpraálltak, és többségükben teljesítették az álammal szembeni kötelezettségeiket is. A városi párt-végrehajtóbizottság az 1950. július 5-i ülésén külön kiemelte, hogy mezőgazdasági termékekre szerződóst „csak az újgazdák kötnek" az állammal. 51 Így mindössze 96 gazda szerződött, 307 q gabonára. A város határában a gazdálkodás nem volt a legjobban jövedelmező. A növénytermesztést illetően a burgonya állt az első helyen, az egyébként vegyes jellegű gazdálkodásban. Az állattenyésztésen belül pedig a szarvasmarhatartás volt jelentősebb. Ugyanakkor 1949-ben a 270 db-ot kitevő marhaállomány még messze elmaradt az 1938-as békeév 487 db-ot kitevő állatállományától. Erre az időre csupán a sertéstenyésztés haladta meg a háború előtti szintet. A későbbi évek során azonban az ágazaton belüli arányok gyakran és gyorsan változtak. 1950. augusztus 27-én megalakult a városban az „Előre" tszcs. A szövetkezetet 19 család 38 tagja, 98 kat. holdnyi földterületen hozta létre. 52 A tagok maguk csak 37,5 kat. hold földet vittek be, ós a városi tartalék földekből egészítették ki (60,5 holddal) a tszcs területét. Ebből a szántóterület 57, a rét 12, a nemesfű 14, valamint a kert és szőlő 15 kat. hold volt. 53 A termelőszövetkezetet megalakító 38 fő közül senkinek nem volt 8 holdon felüli birtoka. Ezt a termelőszövetkezeti csoportot is tehát szegény- és nincstelen parasztok alakították, mint akkor másutt is sok helyen az országban. Ez persze többek között azt is jelentette, hogy a szövetkezet a saját erejéből még hosszú ideig nem lesz képes a nagyüzem tényleges előnyeit kihasználni. Valójában a városi tanács azzal, hogy újabb és újabb földterülettel gyarapította a szövetkezet birtokállományát, nem hogy segítette volna, hanem sokkal inkább megnehezítette a kibontakozást. A város a szövetkezet „megsegítése" címén átadta a szeszfőzde alatti Bíró-féle bérleményt, a dögtér szomszédságában levő részt, a volt fekáltelepet, a tó melletti részt, a strand mögötti szilvást és a munkástelepnél levő területet. Az átadott földerület megközelítette a 60 kat. holdat. 54 A megalakulást követő hónapokban a súlyos termés- és állatbeszolgáltatási előírások szigorú végrehajtása, valamint a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosan előfordult túlzások és hibák miatt növekedett azok száma, akik igyekeztek földjüktől megszabadulni. Ezeket a földeket azután jórészt a termelőszövetkezeti csoport igyekezett megművelni. Nemegyszer azonban a földtulajdonosok — az adók és beszolgáltatási kötelezettségek csökkenése vagy megszűnése reményében — maguk is beléptek a szövetkezetbe. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a földterület gyarapodásával egyidejűleg — ha nem is arányosan — a tagok létszáma is emelkedett a termelőszövetkezeti csoportban.
