Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

lehet. Tiszteletbeli tag az, akit a közgyűlés a választmány ajánlatára a közügyek terén szerzett érdemeiért, az egyesület érdekeinek előmozdításáért megválaszt."

272 A gazdasági válsággal járó problémák és a növekvő gondok miatti elégedetlensegükben a város iparosai és kereskedői 1932. szeptember 6-án — a szécsény iekkel karöltve — Balassagyarmaton tiltakozó nagygyűlést rendeztek, ahol több felszólalás elhangzása után a következő határozati javaslatot fogadták el: „Balassagyarmat megyei város és vidéke, valamint Szécsény nagyközség és vidéke Általános Ipartestületi és Kereskedelmi Érdekképviseleteinek bevonásával rendezett nagygyűlés egyhangúlag megállapította, hogy a gazdasági válság soha olyan nagyméretű nem volt, mint napjainkban. Az iparosok és kereskedők százai és ezrei teljesen kereset nélkül vannak... A magyar iparosság és kereskedelem hazafias alapon élve, eddig szó nélkül tűrte a gazdasági válság nehéz robotját, az utóbbi hónapok azonban oly mérhetetlen nyomorúságot zúdítottak ezen társadalmi osztályok egyébként is túlterhelt vállaira, melyeket tovább viselni nem tudnak, melyeknek golgotai súlya alatt [a] proletariátus tengerébe süllyednek. Ezt azonban minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozni kívánjuk, mert nem nyughatunk bele, hogy az iparosok és kereskedők, akik a megcsonkított haza életrekeltéséhez annyit áldoztak, a helytelen kormányintézkedések következtében teljesen megsemmisüljenek."

273 A városi képviselő-testület az 1931. július 28-i ülésén még a napirend előtt foglalkozott a kormánynak a kereseti, a forgalmi és a házadó felemelésére vonatkozó tervezetével és megállapította, hogy az „az egyébként is a trianoni határ s a mostoha gazdasági viszonyok által agyonsújtott és létének alapjában megingatott lakosságot a teljes nyomorba dönti". A képviselő-testület utasította a polgármestert, hogy a „város közönsége" nevében forduljon felirattal a megyei törvényhatósági bizottsághoz és mutasson rá a város lakosságának nyomasztó és kétségbeejtő helyzetére.

274 A gazdasági válság a tisztviselők anyagi helyzetét is súlyosbította, illetőleg megingatta. A kormányzat a fizetésüket 12—15 %-kal, lakáspénzüket pedig 5 %-kal csökkentette, holott a lakbérek számottevően emelkedtek. Egy 8. fizetési osztályba sorolt tisztviselő havi 240 pengős fizetéséből például 10 % fizetési és ínségadót vontak le. Az alacsonyabb fizetési osztályba tartozó tisztviselők jövedelme természetesen még inkább csökkent és alig biztosította a megélhetést. A tisztviselő — írta 1933. február 21-én a Nógrádi Hírlap — már nem tud fizetni. Hiszen 1932 őszén — az első fizetéscsökkentés alkalmával — 40 000 pengővel kevesebb tisztviselői fizetés „jött be" a városba. S ezt „megérezte kereskedő, iparos abból, hogy ti. kevesebb is fogyott".

275 A megélhetésük, illetve a gazdasági válságot megelőző életmódjuk fenntartása érdekében a tisztviselők kénytelenek voltak kölcsönöket felvenni. De a kölcsön felvétele is csak pillanatnyilag javított helyzetükön. A kölcsönt általában ugyanis — a válság előtt megtakarított keresetéből vásárolt — házára adták, magas kamat mellett. így az állandóan növekvő adósság elérte azt a szintet, hogy a bank már több kölcsönt nem folyósított.

276 A balassagyarmati képviselő-testület 1932. augusztus 1-7-i ülésén foglalkozott az állás és kereset nélküli diplomás férfiak helyzetével. Ügy kívántak „segíteni" a gondokon, hogy fokozatosan elbocsátják azokat a tisztviselőnőket, akiknek a férjük is a városi közigazgatásban van alkalmazásban. Az így megüresedett hivatali helyeket azután munkanélküli diplomásokkal Ígérték, ille-