Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

tőleg tervezték betölteni. Az indoklásban szerepelt, hogy a közigazgatási teendők között nagyon sok olyan van, amely „nem nőknek való".

277 1932 februárjában létrehozták — az országos mintájára — azt a bizottságot, amelynek feladata az állástalan diplomások elhelyezése lett volna. Ez a bizottság sem oldotta, de nem is oldhatta meg feladatát sem Balassagyarmaton, sem országosan.

278 A mezőgazdaságnak még a nagybirtokon sem az állattenyésztés volt a fő ága, hanem a növénytermelés, és ezen belül is a gabonafélék termelése. A búzatermelés azonban válságba került — ugyanis ez volt a mezőgazdasági kivitelnek egyik fő tétele — amikor megjelentek a világpiacon a nagy búzatermelő országok.

279 A gazdasági válság okozta árcsökkenés ellensúlyozására — a gabona árának rendkívül alacsony voltára való tekintettel — a kormány bevezette a gabona jegyeket, az ún. boletta rendszert. A gabonafélék új értékestési rendje értelmében a búza árán felül minden mázsa búza után — kezdetben három, 1931^től hat pengős — bolettát kapott a termelő, amely többnyire adófizetésre szolgált. A gabonarendelettel a kormány azt a célt kívánta elérni, hogy a búza belföldi ára — a válság ellenére is — elérje vagy megközelítse a válság előtti árszintet.

280 Ezzel is elsősorban az exportra termelő nagybirtokot segítette éppen úgy, mint a mezőgazdaság átszervezése érdekében nyújtott kölcsönökkel, mert a kisparaszti gazdaságok képtelenek voltak ezek kihasználására.

281 A vármegyei törvényhatósági bizottság 1931. szeptember 29-i, őszi közgyűlésén Soldos Béla főispán adott tájékoztatást a kormány vetőmag akciójáról. Az elemi károk fedezésére — aszály-, jég- és rovarkár sújtotta a mezőgazdaságot 1931-ben — a Földművelésügyi Minisztérium 76 000 pengő hitelt adott a megyének búza- és rozs-vetőmag vásárlására, amely összegből kamatmentes kölcsönt elsősorban a 20 kat. holdnál kisebb területen gazdálkodók kaphattak.

282 A gazdasági válság hatására felvetődött új mezőgazdasági kultúrák meghonosítása, illetőleg kifejlesztése is, és ezek érdekében meglehetősen nagy propagandát fejtettek ki. Az egyik ilyen az olajosmagvak — a ricinus és a lenmag — termesztésére való áttérés lett volna, mivel az ország sok milliót költött az importált gépolajokra. A másik — a zömében szintén külföldről behozott — prém „termelés" fellendítése lett volna, amelyet „prémhordozó" nyulak tenyésztésével reméltek megoldani. A kicsiben való tenyésztésre a közoktatásügyi miniszter is felhívta — az iskolák útján — a szülők figyelmét. A harmadik fő jövedelmi forrásnak a méztermelés fellendítését tekintették. Ez utóbbiakat — könnyű foglalkozásnak tekintve —, előszeretettel ajánlották nyugdíjasoknak, tanítóknak és vasúti pályaőröknek, mint akik legjobban ráérnek. Ezenkívül a helyi lap még azt is ajánlotta, hogy a lakosság mondjon le az import rizs fogyasztásáról és „élvezze" helyette a hazai tojásból és lisztből készült tarhonyát.

283 A kisparaszti gazdaságokat — a kormányok „gazdamentő" akciói mellett — még az 1933-ban bekövetkezett jó termés sem mentette meg a pusztulástól. A bő termés következtében olyan alacsonyra süllyedtek a gabonaárak, hogy legtöbben adósságaiknak még a kamatait sem tudták megfizetni. Gyakran azért maradt a kisparasztok tulajdonában az ingatlan, mert a pénztelenség következtében még kikiáltási áron sem akadt vevő arra, ami „dobra került".

284 A 3 pengős boletta sem segített a búza árának válság előtti szinten tartásában. Amíg 1927-ben 30 pengő körül kapott a gazda 1 q búzáért, addig 1933-ban mindössze 6—7 pengőt a szabad piacon, de az adó fejébert beszolgáltatottért is