Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

tehát a munkanélküliséget meg akarják szüntetni, akkor elsősorban a munkabér leszállításáról kell gondoskodni, másodsorban a munkásbiztosítást kell olcsóbbá tenni."

266 A vidéki városoknak a kormány megengedte, hogy szükség esetén ínsógadót vethessenek ki. Ezenkívül a közmunkákra kölcsönöket is felvehettek, amelyeknek felhasználása a népjóléti miniszter egységes irányítása mellett történt. A város vezetői az ilyen és hasonló intézkedésektől várták, hogy a gyárakban meginduljon a termelés, a kereskedelemben pedig a forgalom.

267 A valóságos okokat — a kapitalizmus gazdasági törvényeiből adódó tényezőket — nem tudták, de nem is akarták fehsmerni, illetve feltárni. A valóságban a tulajdonosok, közelebbről a tőke érdekeinek védelme lebegett csak szemük előtt. Ugyanakkor a polgári, jobboldali sajtó nem elégedett meg még azzal sem, hogy cinikus nyíltsággal a munkásoktól, s általában a dolgozóktól követeljen további áldozatokat, hanem a munkanélküliségből fakadó keserűséget és elégedetlenséget is a revíziós demagógia céljaira próbálta felhasználni. A fogyasztó- és vásárlóképesség megcsappanása a munkák és megrendelések csökkenésében nyilvánult meg a kisiparosoknál. A balassagyarmati ipartestület 1928. március 25^én tartott közgyűlésén már az iparosokra nehezedő terhekkel foglalk óztak: „Ha már viseljük a terhek ólomsúlyát nem kérünk mi mást, csupán megértést és kíméletet a mostani nehéz életben s nem hihetjük, hogy az utolsó szóban meg ne szólaljon lelkiismerete mindazoknak, akik az iparosság sorsát intézik és nem fogják engedni és tétlenül nézni a hazai iparosság pusztulását, megsemmisülését."

268 Az 1930. áprilisi városi közigyűlésen az egyik napirend a balassagyarmati pékek panasza volt. Sérelmesnek tartották, hogy a vásárlóközönség a süteményekhez „nagyítót" követelt. A pékek azt hangoztatták, hogy a kenyér ára a régi maradt, a szegényebb vásárlók mégis — szerintük indokolatlanul — zúgolódnak.

269 A közgyűlés végül is nem foglalt állást ebben a kérdésben. A Gömbös-kormány azzal kívánt segíteni a kisiparosokon, hogy az ínségjárulék fizetése alól felmentette azokat, akiknek az adóalapja az 500 pengőt nem haladta meg.

270 A kisiparosok mellett a kiskereskedők is elégedetlenek voltak a helyzetükkel. 1931. március 8-án a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara értekezletet hívott össze Balassagyarmaton, amelyen a polgármester vázolta a város gazdasági helyzetét. „Balassagyarmatnak is osztályrészül jutott a jelszó — mutatott rá a polgármester —, miszerint a határvárosokat nem lehet fejleszteni, ezek elpusztulásra vannak ítélve." Majd azt fejtegette, hogy 5 ez ellen a felfogás ellen veszi fel a harcot és át kívánja vinni a köztudatba, hogy a határmenti városokon igenis lehet segíteni. Szerinte ezt bizonyítja az értekezlet is, amelyért hálás a kamiara vezetőségének. Irreálisnak tartotta, hogy országosan a kereskedőkre és kisiparosokra 2 %-os forgalmi adót vetettek ki.

271 A város kereskedői még ebben az évben létrehozták érdekvédelmi szervezetüket, megalakították a Balassagyarmati Kereskedők Egyesületét. Az elfogadott alapszabály az egyesülés céljaként a következőket jelölte meg: „A kereskedelmet érdeklő kérdések megvitatása és a tagok erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvása, a testületi szellem, valamint a társadalmi élet fejlesztése. Szakvélemények adása a hozzáforduló hatóságoknak és magánosoknak. Az egyesület tagjai: tiszteletbeli tagok, alapító-, rendes-, és pártolótagok lehetnek. Alapító tag, ki az egyesület pénztárába egyszer és mindenkorra legalább 50 pengőt befizet. Rendes tag csakis Balassagyarmaton, vagy környékén működő, kifogástalan jellemű egyén