Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

összegből köveztette ki terméskővel a Madách utcának a városházához közelebb eső részét.

258 A fentebbi példa nyomán a későbbiekben az utcák fedését szabálytalan, a főutakét pedig kockakővel végezték. Az 1930. áprilisi városi közgyűlés foglalkozott a közvilágítás kérdésével. Megállapították, hogy a villanyoszlopok kicserélése a város területén lassan halad, ennélfogva a drága pénzen vásárolt felszerelés ócskavassá válik. Ezen a közgyűlésen felvetődött a város fásításának és parkosításának a gondolata is. De jellemzően egyesek ezt felesleges pénzpocsékolásnak tartották, még akkor is, ha a város saját faiskolájának csemetéit ülteti ki.

259 A parkosítással kapcsolatban került sor a virágkertészet kialakítására. A virágházat a vágóhíd melletti kertészeti telepen építették fel, melynek költségeit a városi pénztár csak előlegezte. A polgármester a szükséges összeget fásítási és parkosítási „jutalom" gyanánt szerezte meg.

260 Amíg a város vezetősége megvalósíthatatlan, sok tekintetben ábrándos városfejlesztési terveket szövögetett, addig a valóságban nem egy városi üzem csődbe jutott, beszüntette termelését. 1929-ben megszüntették és felszámolták a városi villanytelepet, mert deficites volt és visszaélések történtek az üzemben. De a villanytelep csődjéhez az is hozzájárult, hogy a város vezetősége megegyezett — 35 éves szerződést kötött — a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-vel, Balassagyarmat árammal való ellátására. A városi közgyűlés 1930. május 9-én úgy határozott, hogy „a villanytelep felszerelésének értékesítéséből addig befolyt — és a város törzsvagyon alapjába bevételezett — 41 816 pengő 16 fillért átadja a—szintén a város tulajdonát képező — Központi Szeszfőzdének azzal a céllal és rendeltetéssel, hogy ezen összeget teljes egészében a szeszüzemet terhelő és kormányhatósági jóváhagyás mellett 1928-ban. felvett 60 000 pengő kamatos kölcsön törlesztésére fordítják".

261 A villanytelep helyiségeit a törvényhozó testület 1932. március 22-i határozata értelmében 2 évre ingyenes használatba adták Bóth Emília seprűgyári üzemének céljaira azzal a feltétellel, hogy köteles azt 90 napon belül üzembe helyezni és ott állandóan legalább 26 balassagyarmati munkást foglalkoztatni.

262 Az 1933. május 4-i városi közgyűlésen úgy döntöttek, hogy a szeszüzemet veszteséges termelése és az értékesítési nehézségek miatt ideiglenesen bezárják.

263 A bezárt városi üzemekből elbocsátott munkások természetesen tovább növelték a munkanélküliek amúgy is népes csoportját. Ehhez járult még, hogy az iparosok szintén elbocsátották — munka hiányában — segédeiket, többen pedig lemondtak iparukról is. A kereskedők közül egyesek ugyancsak becsukták boltjaikat.

264 A varosban nem szűnt meg a munkanélküliség a húszas években sem, sőt állandósult. A gazdasági válság idején viszont még nagyobb, korábban ismeretlen méreteket öltött. „A munkanélküliség enyhítésére tehetetlenül állunk városunkban. A trianoni határvárosunkat — írta a helyi lap a munkanélküliség okairól — fokozott mérvben sújtja az Ipolyon túli nagy vidék elvesztése, az ipari és gazdasági pangás folytán kereskedőinket és iparosainkat válságba sodorta.. ."

265 Mások szerint a nagyméretű munkanélküliségnek az az oka, hogy túl drága az emberi munka. Tehát, ha azt akarjuk, hogy a munkást minél jobban vegyék igénybe — adja meg Farkas Géza a megoldás nyitját az 1930-ban írott cikkében —, úgy a ,,munka árát" kell leszállítani. Szerinte a mezőgazdasági munkás már keresztül is esett ezen a mezőgazdasági termékek árának csökkentésével, „most"az ipari munkásságnak kell igényeit leszállítani és akkor meg lesz oldva a munkanélküliség kérdése egy csapásra. Ha