Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

Nógrádi Hírlap irta 1926-ban. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter ugyanis elkészíttette a szabályozási terveket, de a folyó torkolatánál élő gazdák — az árvíz gyors lezúdulásától tartva — ellene szavaztak.

250 1929. május 13-án Balassagyarmaton jártak a Földművelésügyi Minisztérium kiküldöttei és a helyszínen vizsgálták meg a városnak az Ipoly-part rendezésére irányuló újabb kérelmét. A partrendezési munkálatokat csak előzetes nemzetközi megegyezés alapján lehetett elvégezni. így a város kedvező döntést és anyagi támogatást csak a minisztérium által kezdeményezett és sikeresen lefolytatott nemzetközi vízjogi tárgyalások után remélhetett.

251 A remények és tervek azonban ezúttal sem jutottak el a megvalósulásig. Sőt, később a trianoni határ megszűnésével már egyenesen ábrándos megoldásokkal foglalkoztak a város vezetői, nemcsak szabályozni kívánták az Ipolyt, hanem hajózhatóvá is tenni.

252 A gőzfürdő építésének szükségességét a Nógrádi Hírlap egyik cikkírója a következőkkel indokolta: „Tudom én azt, hogy Balassagyarmat szegény, hitelhez nem juthat egy könnyen, de azért a közfürdő egy olyan elengedhetetlen követelmény egy városban, melynél elsőbb rendű szükségleti követelményt én nem is tudok." A gőzfürdőt már a háború előtti időben sürgették, a város megvette a telket is a villanytelep mellett.

253 A városnak volt ugyan a Szamkóféle kertben kádfürdője, de ez időközben megszűnt. Ily módon az újabb népfürdő építését a lakosság, főleg a kevésbé tehetős rétegek úgyszólván elemi tisztálkodási igényei is sürgették. A város lakosságának nagy része fürdőszoba nélküli lakásban élt, a strandfürdőt pedig csak az előkelőségek látogatták.

254 Ennek ellenére a gőzfürdő megépítésének terve is csak terv maradt. Hasonlóan papíron maradt a kultúrház építésének ugyancsak régi keletű terve. Az ügyet az sem vitte előre, hogy a kultúrház építését a helyi sajtó is többször sürgette. „A tavaszi előadásokkor tapasztalhattuk — írta a Nógrádi Hírlap még 1940-ben is —, hogy a jelenlegi helyiségek erre a célra nem megfelelőek, az egyes társadalmi egyesületek, felekezetek helyiségei szintén nem erre a célra valók ... A mozi helyisége különben most nyáron bizonyítja be, hogy egészségügyi szempontból sem elegendő nagyobb tömegek befogadására."

255 Felvetődött a balassagyarmati régi érseki zárda és elemi leányiskola újjáépítése is. Kétféle terv, illetőleg elgondolás marült fel a szóban forgó épület átalakításával kapcsolatosan. Az egyik, hogy a földszinten üzlethelyiségeket helyeznek el, és így még egy emeletet építenek az épületre. A másik pedig az volt, hogy csak a négy főfalat hagyják meg, a földszintet magasítják és megváltoztatják az épület belső beosztását, s ezzel egyidejűleg az új 5. és 6. elemi osztály tantermein kívül leányinternátust is létesítenek. A költségeket — az elképzelések szerint — az államnak és a hercegprímásnak együttesen kellett volna viselnie. Végül is azonban a tervből csak a belső átalakítás valósult meg.

256 Az utcák, pontosabban az úttestek felújítása terén is úgyszólván csak az elodázhatatlan teendőket végeztette el a város. így került sor 1931 tavaszán a hajdani Arany János és Szontágh Pál utcákban az úttest szintbe hozatalára, a vízállások és a gödrök betömésére. Ezeket a munkákat a polgármester az ínségjárulék terhére végeztette el.

257 Az 1933. május 4-i közgyűlésen Horváth Sándor polgármester arról tájékoztatta a jelenlevőket^ hogy a főispán az ún. ínségmunkákra a kultuszminisztériumtól 1500 pengőt, a Belügyminisztériumtól pedig 3000 pengőt kapott és adott át a városnak. A polgármester ebből az