Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

Az egyetlen bérkövetelési sztrájk Balassagyarmaton 1923 júliusában zajlott le, amikor a balassagyarmati vasutasok is csatlakoztak a Magyarországi Mozdonyvezetők Országos Szövetsége által meghirdetett béremelést követelő sztrájkhoz. A balassagyarmati mozdonyvezetők nem kaptak a megbeszélt időben értesítést, Osváth és Tupa nem. érkeztek meg a megbeszélés szerint. Miután az engedelmességet megtagadták, a Nemzeti Munkavédelmi Intézmény tagjai Némák Imre parancsnoksága alatt felfegyverezve megszállták a vasútállomást, a mozgalom vezetőit letartóztatták, az állomásfőnököt, Péchy Józsefet és a fűtőház főnökét, Szilágyit utasították, hogy egy-egy szükségvonat elhagyja Balassagyarmatot. Két vonat ki is indult a főirányokba, az egyiket egy mérnök, a másikat Bihari mozdonyvezető indította, akit a nemzeti munkavédelem tagjai vezettek elő. A mozdonyvezetők és fűtők kijelentették, hogy a sztrájk tisztán bérharc, a politikát kizárják és sem amerikázni, sem a vasutat rongálni nem fogják. Az állomásibeli alkalmazottak különben is előírásszerűen bejártak szolgálattételre. A mozdonyvezetők és fűtők Schuch, Ujfaludszki és Skribák vezetésével kitartottak a sztrájk mellett, jóllehet Kelety Dénes MÁV igazgató felszólította őket a munka felvételére — „hiszen az állam augusztus 1-én elment teherbíró képességének végső határáig". A mozdonyvezetőkkel Markovich Miklós rendőrkapitány, majd Paczolay Zoltán vármegyei tiszti főügyész is beszélt a munka felvétele ügyében, de hiába. A vasutasok kérése az volt, hogy a letartóztatásban levő vezetőket engedjék szabadon.

212 A város vezetősége végül is engedett a kérésnek és helyreállt a rend a vasutasok körében is. A nyugdíjasok is felsorakoztatták sérelmeiket az 1926. februári közgyűlésen. Magasnak tartják a lakbéreket — amelyet szerintük a megszállott területekről ide menekültek okoztak — és sürgetik, hogy a IV. helyett a III. lakbérosztályba sorolják a város lakásait. Sérelmezik, hogy az 1925. évi október 25-i státus rendezéséből kimaradtak, kérik a nyugdíjakat a tényleges tisztviselők fizetésével egyenlővé tenni.

213 A minisztérium 4040/1919. M.E. rendelete, illetve a járási főszolgabíró 3995/1919. számú kirendelő végzése alapján a lakásügyek vezetőjévé Molnár János volt főbírót, helyetteséül Hajdú János jegyzőt nevezte ki. Molnár a város lakosságához intézett felhívásában a következőkben jelölte meg feladatát: „Legsürgősebb feladatomat a proletárdiktatúra által foganatosított sérelmes lakásrequirálások felülvizsgálata fogja képezni."

214 Ezzel megkezdődött a Tanácsköztársaság lakáspolitikájának a teljes felszámolása, és az a folyamat, amely létrehozta az ún. vagonlakók csoportját. 1922. július 5-én a Kereskedelmi Minisztérium kiküldöttjeiként megjelentek a községi elöljáróságon — Bíró miniszteri tanácsos vezetésével — Pallay MÁV főfelügyelő, Szalóky titkár, Végh felügyelő, Péchy állomásfőnök és Eszter ellenőr. A bizottság Hummer Ferenc főjegyzővel tárgyalt a vagonlakók lakáshoz juttatása ós a vagonok felszabadítása érdekében.

215 A lakáshiány ellenére Balassagyarmaton megindult egy nagyarányú házspekuláció, amelyet az ún. hadimilMomosok és a Csehszlovákiából átjött spekulánsok okoztak, akik a két valuta átváltási arányát használták fel.

216 A tisztviselők helyzete is gond volt a lakáshivatalnak — sürgős szükség volt a bútorozott szobákra, különösen a nőtlen egyének által igényelt lakáskérdés megoldására —, ezért felhívta Balassagyarmat azon háztulajdonosait, akik 3 szobánál nagyobb lakással rendelkeztek, hogy önkéntes alapon 1—1 szobát ajánljanak fel a lakáshivatalnak. Egyidejűleg azonban azt is kilátásba he-