Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA
22 Balassagyarmat története 337 gazdasági oldalát — elfogulatlanul tanulmányozni fogják, és átvette a nagyszámú aláírással ellátott tiltakozásokat, valamint a Pongrácz György által szerkesztett Nógrádvármegye panasza című füzetet. Az antant bizottság ezután levonult az Ipolyhoz, ahol Huszár Aladár főispán adott „szakszerű felvilágosítást a lehetetlen gazdasági helyzetről, az Ipoly szabályozásáról, a csehek tékozló erdőgazdálkodásáról, az Ipolyon túli népek hangulatáról". 01 Az 1923. szeptember 10-i alispáni jelentés már arról számol be, hogy szeptember 7-én a magyar—csehszlovák határmegállapító bizottság megkezdte a magyar— csehszlovák határ közigazgatási bejárását. A bizottság munkájának célja a határ mentén felmerült vitás kérdések — utak és hidak fenntartása, vízhasználatok megállapítása, valamint a határmenti forgalommal kapcsolatos helyi problémák — kölcsönös megegyezés alapján való rendezése volt. 62 Az ellenforradalmi rendszer ideológiája, konkrétabban szélsőséges propagandája a 20-as években új vonással egészült ki. Az „új" antiszemitizmus volt az az egyik olyan eszköz, amellyel a poletárdiktatúra leverése után az uralkodó osztályok a valóságos társadalmi problémákról a figyelmet hamis irányba igyekeztek terelni, és ezzel a tényleges osztályellentéteket leplezni. 63 Leginkább az Ébredő Magyarok Egyesülete próbálta napirenden tartani a „zsidókérdést". Az ÉME vármegyei és balassagyarmati csoportja már 1920 januárjában nagygyűlést rendezett a vármegyeházán, melynek célja „a zsidó terjeszkedésnek gátat emelni minden téren és helyükbe keresztényeket léptetni, akik a keresztény morálnak a képviselői". A nagygyűlésen Horváth Károly — az ÉME budapesti küldötte — beszédében rövid áttekintést adott a közelmúlt eseményeiről, majd az ÉME programjával kapcsolatosan többek között az alábbikat jelentette ki: „Az összes közigazgatási hivatalokból a zsidó tisztviselők azonnal távolíttassanak el. Tanító, tanár zsidó ne lehessen. Az összes zsidóknál levő iparengedélyek vonassanak vissza. Követeljük a zsidóság erős megadóztatását: gazdasági téren is sok radikális reformot kell végrehajtani.' Itt megalkuvás nincs." 64 A fentiek szellemében járt el az ÉME balassagyarmati csoportja, amikor 1921. február 20-án tartott ülésén felhívást intézett a város keresztény magyar polgárságához. Ebben azt követelte, hogy „a helybeli zsidótestületek, mind sűrűbben rendezett estélyeit, amelyek a keresztény magyar gondolattal szöges ellentétben vannak, megjelenésükkel sem erkölcsileg, sem anyagilag ne támogassák és így az újjászülető keresztény Magyarországunkat közvetlen ne gyöngítsék". 65 Gaál Gaszton az Egységes Párt társelnöke — aki részt vett Sztranyavszky főispán beiktatásán és az Egységes Párt alakuló nagygyűlésén — a belpolitikai kérdésekkel foglalkozva szintén részletesen taglalta a „zsidókérdést". Igaz, nem az ÉME módján, hanem a bethleni konszolidációs politika szellemében. 66 A zsidókérdés időről időre történő felvetődése és változó intezitása — a későbbi események is ezt igazolják — az országos politika függvénye volt. A helyi sajtóban is akkor merült fel élesebben az antiszemitizmus, amikor az országosan is előtérbe került. Sőt, a helybeli társadalmi szervezetek rendezvényein is leginkább a fővárosból érkezett vendégek foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor a városban általában béke uralkodott a helyi egyházak között, amelynek létrejöttében nem csekély szerepe volt Jeszenszky Kálmán apátplébánosnak. A balassagyarmati zsidóság módosabb képviselőit a 20-as években ott találjuk a város közigazgatási és gazdasági vezető pozícióiban, s résztvevői voltak az „ünnepi" társadalmi rendezvényeknek is. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a város társadalmi élete mentes lett volna az antiszemitizmustól.
