Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA
Balassagyarmat 1923. november 28-án vált rendezett tanácsú várossá. Ekkor került sor a városi képviselő-testület megalakulására a városháza nagytermében. A belügyminiszter 143178—192. IV. számú leiratában — a nagyközség vezetőségének többszöri kérelmére — jóváhagyta a nagyközség rendezett tanácsú várossá való átalakulását. Egyszersmind a belügyminiszter értesítette a várost arról is, hogy évi 100 000 korona államsegélyt állapított meg számára. Az alispán a városi képviselő-testületi tagok választásának határidejét 1923. november 16-ára tűzte ki és a választás elnöki teendőinek ellátásával Baross Pál árvaszéki elnököt bízta meg. A városi képviselő-testület 1923. november 28-án tartotta alakuló közgyűlését, ahol Hummer Ferenc városi főjegyző felolvasta azon 56—56 tag névsorát, akik a legtöbb adófizetés, illetve a választás „jogán" ülnek a képviselő-testületben. 56 Az 1923. december 28-i városi közgyűlés tárgya a polgármesteri, a főügyészi, a pénztárosi, a főszámvevői és két városi tanácsosi állásnak választás útján való betöltése volt. A polgármesteri állásra csak egy pályázat érkezett be, Fayl Gyuláé, az eddigi helyettesé, amit el is fogadtak. A főügyészi állásra négyen pályáztak, Sziller Péter, Iványi Nándor, Petrovics Rudolf és Oláh István. A név szerinti szavazás Petrovics Rudolfnak kedvezett. A pénztárnoki állásra hárman adták be pályázatukat, Boldizsár János Pál, Oláh István és Szelenyi Gyula, a közgyűlés egyhangúlag Boldizsár János Pált választotta meg. A főszámvevői állásra Janisch Tivadar, Holló Zoltán, Ticsénszky Miklós, Oláh István, Kuhár Milán (Budapest) és Horváth Károly (Újpest) pályáztak, szótöbbséggel Janisch Tivadar nyerte el ezt a tisztséget. A két tanácsosi állást nem töltötték be, erre újabb választást írtak ki. 57 A különböző társadalmi szervezetek alakuló ülései, az egymást követően megrendezett ünnepségek, sőt a választási kampány sem terelték el azonban a vármegyei és városi vezetők figyelmét arról, hogy mi történik Párizsban. Balassagyarmat vezetői — a békeszerződés aláírása után — a vármegyeháza nagytermében tüntető nagygyűlést szerveztek a békeszerződés ellen. 58 A békeszerződés előírása a megye és város földesurainak, valamint hivatalnokainak a közvetlen személyes érdekeit is sértették. Nagykiterjedésű birtokaik maradtak ugyanis Csehszlovákiában, míg a városi közigazgatási vezetők esetében ami egzisztenciális problémákat vetett fel. De a békeszerződés elleni tiltakozás és a határok revíziójának követelése a lakosság körében is bizonyos népszerűségre számíthatott, mert az új (ország- és megye-) határ rokonokat, családtagokat választott el egymástól, s nem ritkán kisparaszti gazdaságok földjeinek részleges elcsatolását is eredményzete. 59 1921. január 18-án a városba érkezett Enninger csehszlovák százados és Váry vezérkari főhadnagy kíséretében Line Cobelen angol őrnagy, hogy a csehszlovák és román intervenciós csapatok által okozott károkat megvizsgálja. A bizottság megtekintette az Ipolyt — mint demarkációs vonalat — is, de a határ megállapításáról nem folytatott tárgyalást, mivel az nem tartozott a hatáskörébe. 60 1921 szeptember végén futótűzként terjedt el Balassagyarmaton annak a híre, hogy az antant határmegállapító bizottsága Vácról ellátogat a városba. A hír nem volt alaptalan, mert a bizottság szeptember 30-án valóban megérkezett. A bizottság a vármegyeháza nagytermében fogadta a város képviselőit, köztük Jeszenszky Kálmán apátplébánost, aki magyar nyelven fejtette ki a vármegye és a város álláspontját az Ipolyon túli részek visszacsatolása érdekében. A beszédet Tánczos Gábor altábornagy tolmácsolta francia nyelven Carey ezredesnek, aki franciául is jól beszélt. Az angol ezredes kijelentette, hogy a kérdést — főleg
