Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

futóvá lett jobbágyok és nemesek igyekeztek védelmet találni az északibb országrészeken és főleg a palánkkal kerített mezővárosokban, így Gyarmaton is. Mindez azonban csak ideig-óráig tartó új otthont biztosított számukra, mivel Ferdinánd király 1547-ben csak öt évre szóló békét tudott kötni a törökökkel. 8 Az 1547. évi országgyűlés ismét sürgette a kijelölt végvárak királyi katona­ság általi megerősítését. A védelmi igények felmérése alapján készült el 1548-ban a helytartótanács javaslata. Ez Gyarmatra 25 lovast és 50 gyalogost (hajdút), Szécsónybe 1000 lovast és 500 gyalogost, (Ipoly-)Ságra pedig 100 lovast és 50 gyalogost irányzott elő. Ezzel szemben 1549-ben Gyarmaton csak 25 gyalogos, Szécsényben ugyanennyi, Ságon pedig csak 24 lovas és 50 gyalo­gos állomásozott. Nem is telhetett többre, mert a gyarmati 25 hajdúnak is csak évi 600 ft-ot, azaz havi 50 ft-ot tudott a kincstár kiutalni. 1550-ben némileg javult a helyzet, mert Gyarmaton 25 huszár, Szécsényben 50 gyalogos és Ságon 100 huszár és 50 gyalogos volt már található. Azt, hogy a királyi katonaság mellett volt-e még a földesurak által is fenntartott haderő ezekben a városokban, nem tudjuk igazolni. Ugyanakkor az 1548. évi helytartótanácsi tervezetben javasolt létszámot 1550-ben még csak Ipolyságon állomásoztatták, a katonai központtá alakítandó Szécsónybe viszont még mindig csak egy gya­logos szakaszt tudtak a régi mellé vezényelni. 9 1550 szeptemberében — a még érvényben levő béke ellenére — a portyázó törökök megtámadták Ipolyságot és Szécsényt. Ez utóbbi helyen egyedül a bírót hurcolták el, valamint lovakat és ökröket hajtottak el. A támadást Horváth Bertalan gyarmati kapitány torolta meg, aki 1551. augusztus 1-én embereivel egy rejtett üregen át — aminek létét egy török szökevénytől tudta meg — behatolt Szanda várába. A 150 főből álló török őrség zömét leka­szabolták. 10 A Szanda vára elleni támadásnak nem volt maradandó sikere. Sőt, maga Gyarmat is egyre nehezebb helyzetbe került. Védelmének alapos meggyengí­téséhez az is hozzájárult, hogy Horváth Bertalan várkapitányt 1552 nyarán, amikor ügyei intézése végett Bécsbe akart utazni, a Piri aga vezetésével por­tyázó törökök Gyarmat és Ipolyság között elfogták. A kiváló katona élete végéig a konstantinápolyi Héttorony foglya lett. így történt, hogy Drégely vára 1552. július 9-i eleste után Gyarmatnak nem volt megfelelő parancsnoka. 11 Telekesi Imre 1552. július 13-án ezt — mint újabb értesülést — jelentette Komáromból Nádasdi Tamás főkapitánynak: „Az Dreghel várát megvették [a törökök] és Sághból kimentek [a magyar katonák]. Gyarmathban csak azt várják, hogy ha reájok indul az had, ottan kimennek belőle ... az basa népe pedig Sághoz nem messze táborban vagyon." Amikor Telekesi a levelet írta, Gyarmat sorsa már valójában beteljesedett. A budai Ali basa ugyanis július 12-én Szécsény alá vonult hadaival, Gyarmat tehát 10-én vagy 11-én került a törökök kezére. Tinódi Lantos Sebestyén erről így emlékezett meg: „Ságra és Gyarmatra basa el eredé, de a két kastélyba ő egy embert se léte." Teufel Rézmán tábornok pedig a következőket írta 1552. július 20-án kelt levelében Nádasdinak a Léva melletti táborból, ahonnét jelentős hadával ki sem moz­dult, hogy segítséget nyújtson az Ipoly menti váraknak: „A budai basa el­foglalván Drégely várát, a gyarmati és szécsényi várak őrsége felgyújtván a várakat, pusztán hagyta. A török azonban Szécsényt megrakta 600 emberé­vel." A Gyarmat elestéről tudósító egykorú források adatait Katona István így foglalta össze: „Gyarmatot, a Balassa család lakóhelyét, megijedve azok, akik

Next

/
Oldalképek
Tartalom