Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

egyáltalán végrehajtották — a település népességének gyarapodására, amiben az ország délibb részeiről menekülőknek már ekkor jelentős szerepük lehetett.

3 János király. halálával (1540. szeptember 18.) új helyzet állt elő, mert a Rálássák, elsősorban János és Menyhért, nyomban I. Ferdinánd pártjára álltak. Tőle remélték ugyanis birtokaik védelmét. Ezért sürgették a királynál az 1541-ben török kézre került Buda és Vác visszafoglalását. Próbálkozásaik eredménytelensége láttán — félve a török bosszújától — ők rendelték el Gyarmat fallal körülvett kastélyukon kívüli városrészének palánkkal és árokkal való megerősítését. Ezt támaszja alá az is, hogy 1543-ban Losonczi István szintén így cselekedett Szécsény védelmét illetően/

1 Vác 1541. évi elfoglalása lehetővé tette a török számára, hogy megkezdje a további hódításait előkészítő portyázásokat, ami Gyarmat és környéke lakosságának biztonságát nagymértékben veszélyeztette. Ezzel egyidejűleg azonban megindult a lakosság elmenekülése is a veszélyeztetett településekből, vidékekről. Az 1542. évi megyei adóösszeírás szerint Gyarmaton 22 fizető, 29 nem fizető szegény és 19 elhagyott, összesen 70 porta volt, más szóval a lakosságnak már 27 %-a távozott el lakóhelyéről. De a nyugatról határos Szobokon és a délről határos Alsó- és FelsőSzügyön még rosszabb a helyzet. Szobokon 3 fizető és elhagyott, Alsó- és FelsőSzügyön 13 fizető és 15 elhagyott portát jegyeztek fel, és itt a 15 portáról meg is mondták, hogy azok a törökök pusztításai miatt váltak néptelenné. Az Ipolytól délre eső két település 62 %-os, illetve 53,5 %-os pusztásodásával szemben az Ipolytól északra eső IUésfalván a fizető 7 porta mellett még nincs lakatlan házhely, ami a folyónak a portyázásokat gátló szerepével magyarázható/' Gyarmat földesurainak tehát minden okuk megvolt arra, hogy a települést megerősítsék. 1543—1544 telén a törökök Oroszfalvát (Nagyoroszit), a királyi testőrök szabadalmas mezővárosát dúlták fel és hajtatták lakosainak egy részét rabságba. 1544 májusában pedig már Nógrád várát és Hatvant is elfoglalták. Nógrád elfoglalása után, majd Szanda vára 1546-ban történt elestével jelentősen megnövekedett Gyarmat katonai-stratégiai szerepe, hiszen az egyike volt, pontosabban lett a bányavárosokat védő megerősített helyeknek.

6 A bányavárosokat oltamazó védelmi vonal kiépítését az 1546. évi XLIV. törvényben rögzítették. Eszerint Léva, (Ipoly-)Ság, Drégely, Szécsény, Buják és Pásztó kastélyait és erődítményeit „és ha vannak még más ilyenek", védelemre kész állapotba kell helyezni. A „még más ilyenek" sorába tartozott Gyarmat erődített kastélya is, amely — Kékkővel és a busái toronyerőddel együtt — a Balassák birtokait is védte volna. Feladatukat, a környék lakosságának védelmét azonban nem tudták ellátni. Ezt bizonyítja egy 1547. január 15-én, Selmecbányán kelt levél ás, amely arról számol be, hogy pár nappal előbb a törökök „Gyarmattól és Szécsénytől egészen Kékkőig, szenvedést és ínsége' hagyva maguk után, sok népet rabságba hurcoltak. A szerencsétlen emberek, mivel sok falut felperzseltek, most ide-oda bolyonganak." A szóban forgó események nem azért következhettek be, mert a befagyott Ipoly és áradásos területei télen nem gátolták a törökök lovas portyáit, hanem elsősorban azért, mert a megye földesurai — köztük a Balassák is — egymás ellen viseltek rablóhadjáratokat. Mégpedig olyan fegyveres erővel, amely létszámát és felszerelését tekintve bőven elegendő lett volna a törökök megfékezésére.

7 Ilyen körülmények között teljesen elméleti jellegű volt az, hogy az 1547. évi XXVI. törvény — tehát a Ferdinánd-párti országgyűlés is — visszaadta a jobbágyok szabad költözködési jogát. Menekülő, otthonukból kiűzött, földön-