Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

II. A TŐRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN Balassagyarmatnak a mohácsi vésztől az 1690. évi újratelepítéséig eltelt 164 esztendőt felölelő története több szakaszra osztható. Az első 1526 szeptemberétől, a törökök megjelenésétől 1552 júliusáig, a város török kézre jutásáig tartott. A második az első török uralom 1593 novemberéig terjedő 41 esztendeje. A harmadik az 1663 szeptemberéig elhúzódó hét évtizedes végvári korszak, negyedák pedig az a 27 év, amely 1690 elejéig tartott, és amit Puszta-Gyarmat időszakának is nevezhetünk. Ez utóbbi időszak története szintén több részből áll. Mégpedig a második török hódítás (1663—1683) éveiből, s ezen belül a város 1671. évi második újratelepítési kísérletének 1683 őszéig feltételezhető időszakára. Az ezt követő 7 évben lényegében ismét pusztává vált a település, amit 1690-ben a város harmadszori újratelepítése zárt le. A várháborúk és a török hódítás II. Szulejmán szultán 1526. szeptember 12-én vonult be Buda várába és szeptember 20-án kezdte meg visszatérését. Rövid ott időzése alatt a portyázó török csapatok Győrig, Szécsényig és Mezőkövesdig is elszáguldoztak, gyújtogatva, rabolva, gyilkolva és fogságba hurcolva azokat, akiket érdemesnek tartottak a rabszolgapiacokon való értékesítésre. A Mohácsot megelőző politikai viharok következtében a bányavárosokba menekült Werbőczy István is úgy tudta szeptember 21-én, hogy a törökök „Gyarmattól, Szécsénytől és (Ipoly-) Nyéktől Budáig minden helységet fölégettek".

1 Ezzel kezdetét vette az a korszak városunk múltjában, amely minden vonatkozásban magán viselte a török hatalom megjelenésének, illetőleg jelenlétének szomorú következményeit. A mohácsi csatában hősi halált halt Balassa Ferenc örökösei megosztoztak a hatalmas kiterjedésű birtokain. Azt azonban nem tudjuk, hogy ez az osztozkodás Gyarmatot illetően miként ment végbe. Csak sejthető, hogy fiai közül Menyhért és János — a költő Balassa Bálint apja — egyaránt földesurai voltak a településnek. A Balassák, a Losoncziak — és nyomukban a megye birtokosainak többsége — János király pártjára álltak. Ez azt erdeményezte, hogy 1529-ben Katziáner tábornok — Buda I. Ferdinánd csapatai általi ostroma idején — német landsknechtekből álló sereget vezetett Nógrádba a Jánospártiak várainak elfoglalására és birtokaik dúlására. Ez a sereg az Ipoly völgyében tört előre, de Szécsénynél, Losonczy István erődített városánál megtorpant, majd a Budát felmentő török sereg közeledtének hírére észak felé, a Szepességbe távozott. Kétségtelen, hogy a sereg vonulásának útjába eső Gyarmat erődített kastélya és városa sem kerülte el Katziáner figyelmét, de hogy itt mi történt, arra nézve nincsen adatunk.'

2 Hasonlóan az sem követhető nyomon, hogy a jobbágyoknak az 1530—1531. évi és az 1536. évi János-párti országgyűléseken visszaadott szabad költözködési jogára vonatkozó törvények miként hatottak — ha megyénkben azokat