Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - I. A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG

Ipoly vidékén igyekezett csoportosítani. Feltehetően az abban az időben komoly erődítménynek számító kőből készült lakótorony építését — Gyarmat földrajzi fekvéséből származó helyzeti energiáit felismerve — 1250 táján kezdhette el. Az 1250-ben királyi adományként kapott Hídvégen, az Ipoly szigetén, a gyarmati kőépítménynél gyengébb gerendavárat is ő építette.

20 A gyarmati lakótorony több emeletes donjon, azaz „öregtorony" lehetett, ami annál hosszabb kilövést és védelmet biztosított a tetején elhelyezkedő íj jászok számára, minél magasabb volt. Az ilyen lakótornyok a XIV. század végéig voltak jellemzőek. Az emeleteken helyet foglaló lakrészek azonban már néhány évtized múlva szűknek bizonyultak és ekkor „palotarészt" építettek a torony mellé. A szintén emeletes téglalap alakú épület lett azután a nagyurak tulajdonképpeni lakóháza. Az épületegyüttest fallal, vagy gerendákból és földből épített palánkkal vették körül, s az így létrejött udvaron helyezték el az istállókat, valamint a cselédség lakásait. De a síkságon épült váraknál a falat, illetve a palánkot vizesárokkal is körülvették. Ezeken híd — többnyire felvonóhíd — vezetett át a várkapuhoz. A gyarmati erődítményt is minden bizonynyal ilyen, az Ipoly vizével táplált vizesárok övezte.

21 Az oklevelekben 1246-ig említett Detre fia Miklós javait három fia és leánya örökölte, örökösei közül azonban csak az oklevelekben 1273-tól 1312-ig szereplő legfiatalabb fiú, Miklós fia Demeter mester Gyarmattal kapcsolatos ügyeit ismerjük. Ezek összefüggnek unokatestvére, az oklevelekben 1267-től 1290-ig említett Mikó fia Forró Péter hatalmaskodási ügyeivel, aki 1285 után IV. László király ellenségei közé tartozott, és elfoglalta királyhű testvére, Mikó fia Byter gyarmati birtokrészét. Eszerint az 1246. évi adományt nyert Detre fia Miklós testvére, az oklevelekben 1244-től 1263-ig szereplő Detre fia Mikó is jogszerinti birtokosa volt Gyarmat egy részének, mert különben fiának, Bytemek nem lehetett volna ott birtokrésze. A XIII. század utolsó évtizedeiben tehát már több Balassa-ős egyidejű földesurasága alá tartozott Gyarmat falu. Forró Péter halála után veje, a Hont-Pázmány nembeli Lampert apósa minden öröklött, szerzett és foglalt jószágát, köztük Kékkő várát — elzárkózva a fiági örökösök, vagyis Byter és az oklevelekben 1268 és 1302 közt szereplő Detre fia Mikó és Demeter mester követelései elől — magának tartotta meg. Byter ekkor az országos méltóságokat viselő Demetertől kért és kapott segítséget, aki magánhadseregével támadta meg a Lampert kezén levő birtokokat. A gyarmati toronyerődöt 1290-ben „nagy vérontással és emíberhalálilal" foglalták el Byter számára. A haddal való visszafoglalást még ugyanabban az évben békés kiegyezés követte a női ággal. Ennek értelmében Gyarmat teljes egészében Byter birtokába ikerült. 1296. június 30-án azonban Byter Kékkő várának egyharmadát, valamint Gyarmatot és toronyerődjét, kölcsönös szavatosság vállalása mellett, hálája kifejezéséül, átadta unokatestvérének, Demeternek. Ekkor Gyarmathoz, mint uradalmi központhoz, a következő települések tartoztak: Haraszti-Gyarmat (Haraszti), Mankófalva (a Mankó-hegy völgyében), Éliásfalva (IUésd-puszta), Lazán (dűlőnév őrzi emlékét) és Szurdok (az Illési-púszta szőlőhegye alatt).

22 Gyarmat és a hozzátartozó uradalom nem sokáig maradt Demeter mester birtokában, ö és a család többi tagja szembefordult Csák Mátéval, aki az 1302től 1308-ig terjedő évek folyamán terjesztette ki uralmát Nógrád megye jelentős részére, valamint a Balassa-ősök itt s Trencsén, Zólyom és Árva megyékben fekvő birtokai nagy részére. Demeter és rokonai a Sáros megyében Csákhoz hasonlóan tartományúri hatalomra törő Aba nembeli Amadéval szövetkéz-