Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG
úri körök egyes tagjai ugyanis — bizonyos fővárosi körök hatására — 1880-ban Balassagyarmaton is antiszemita szervezetet hoztak létre. Ez kezdeményezte és szervezte az 1883. évi helyi zavargásokat is. A mesterséges gyűlöletszításnak, valamint a parasztság és a kisipari munkásság (segédek, tanoncok) elégedetlenségének volt a következménye, hogy 1883 augusztusában—októberében Balassagyarmaton és környékén antiszemita tüntetések zajlottak le. A parasztság súlyos anyagi helyzetéből adódó kétségbeesésnek megnyilatkozásaként az adóvégrehajtásokkal szemben többször — így 1885-ben is — ellenállást fejtett ki. A város vezetősége a parasztság fellépése és ellenállása láttán átmenetileg nem szorgalmazta az adóbehajtást. 101 A mezőgazdasági válság legérzékenyebben az agrárproletárokat, a napszámból és részes művelésből élő nincstelen parasztokat sújtotta, mert munkalehetőség alig volt, a napszám pedig minimális. Helyzetük azonban még reménytelenebbé vált akkor, amikor a nagyobb birtokokon gépeket is kezdtek használni, a középbirtokokon megszűnt a részes földek adása, a gazdag- és középparasztok pedig az eddigi harmados földeket negyedesként adták ki (gyakran súlyosbítva mellékkötelezettséggel, pl. külön ingyen napszámmal). De az agrárproletárok helyzetének kilátástalanságát fokozta az a körülmény is, hogy egyes birtokosok már a 70-es évektől idegenből szerződtettek szlovák aratómunkásokat. Így a helybeliek vagy nem jutottak munkához, vagy kénytelenek voltak kisebb részért azt elvállalni. A Balassagyarmaton és környékén munkához nem jutó agrárproletárok Budapesten vagy az ország más részein kerestek megélhetést, és többen közülük el is helyezkedtek munkásként építkezéseknél, gyárakban. Az itthon megélni nem tudó, nyomorgó munkaképes nincstelenek számára még egy lehetőség volt: a kivándorlás. A 80-as években Balassagyarmaton és a járásban mind többen vették a kezükbe a vándorbotot, és megindultak főleg Amerikába, hogy munkához és kenyérhez jussanak. A kivándorlási ügynököknek nem volt nehéz dolguk, mert nem a csábító szavak sodorták a tengeren túlra a nehéz munkára vállalkozókat, hanem a nyomor hullámai, amelyek a magyar paraszt röghöz való ragaszkodását is megtörték. A megyei közgyűlés 1882-ben feliratban kérte az országgyűlést az Amerikába való kivándorlás megakadályozására, mert a kivándorlás nemzetgazdasági és népesedési szempontból egyaránt csapás volt az országra, a megyére nézve. A városi jegyzőkönyvek szerint (főleg illetőségi ügyekből megállapíthatóan) többen vándoroltak ki Balassagyarmatról Bécsbe is. 102 A földdel rendelkező parasztok és részben az agrárproletárok helyzetében az 1890-es évektől kezdve tapasztalható némi javulás. A helybeli újság írja 1891-ben, hogy a gazdák a jó közepes termést magas áron értékesíthetik és „felpénzelhetik magukat". A cikkíró figyelmezteti a gazdaközönséget, hogy „itt az ideje annak, miszerint jó és tökéletesebb gazdasági felszerelvények és hasznos befektetések által értékesítse a gazdaságát". A parasztság helyzetének javulása elsősorban a vasútépítések megindulásával és a városban meggyorsuló építkezésekkel függött össze, amely sok agrárproletárnak biztosított munkát. A vasutak és közutak kiépítése megkönnyítette a mezőgazdasági termények értékesítését, ezért az egész parasztság anyagi viszonyai javultak. A vasútvonalak az agrárproletárok életkörülményeire egyébként azáltal is hatással voltak, hogy most már távolabbi vidéken is (Vác, Budapest) vállalhattak munkát. Ennek következtében viszont az itthon maradtak száma csökkent, munkalehetőségeik javultak és a munkabérek is emelkedtek.
