Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

lalni a lap kiadását, mert akkor a megye nem nála készíttette volna a hivatalos nyomtatványokat. 1888-ban Gaál Gyula nyomdájában készült a lap, de hasonló okok miatt nemsokára Vácott Mayer Sándor nyomdájában, végül pedig 1890-ben ismét Balassagyarmaton a Halyák-nyomdában nyomtatták. A Nógrádi Ellenzék 1. száma bevezető cikkében a következőkben jellemezte a korabeli állapotokat: „Hatalmaskodnak, mert a hatalom szolgálatában állván, azt hiszik, hogy övék a hatalom, s ami az övék, azt kényre-kedvre monopolizálhatják. Visszaéléseik, hanyagságaik, hivatali félszegségeik ellen nem mer hang emelkedni, mert a tussoló apparátus, rokonság, komaság elfojtja a támadó hangot, mely kiáltó szó marad a pusztában." A lap azt tűzi ki céljául, hogy „Ostorozni fog minden visszaélést, pellengérezni minden botrányt, nevetségessé tenni minden ostobaságot, leálcázni minden nagyképűsködést, eredjen az bíróságtól, államhivataltól, közigazgatástól vagy bárkitől a világon." Az ellenzéki lap főleg a választási visszaélések ellen harcolt,

42 de sok esetben Habsburg- és dualizmus-ellenességének is hangot adott.

43 Az ellenzék az 1890-es évek elején meggyengült, 1896-ig lapja sem volt Balassagyarmaton. A 90-es évek elején a megyeszékhely viták az ellenzéket is érzékenyen érintették. A Balassagyarmat álláspontját képviselő Scitovszky alispánnal és híveivel szembekerült a Losonc-pártiak csoportja, s ez az ellenzék megosztását is eredményezte. Az egyházpolitikai kérdések körül a megyében is kibontakozó vita szintén megosztotta az ellenzéket. A megye nyugati részének birtokosai Scitovszky vezetésével az egyházpolitikai reformok ellen foglaltak állást, a keleti rész urai viszont a losonciakkal együtt túlnyomórészt a reformok hívei voltak. 1895 végén a küzdelem — Rudnay főispánsága alatt — végül is azzal fejeződött be, hogy az alispán-választáson a kormánypárti és losonci Török Zoltán győzött az eddigi alispánnal, az egyházpolitikai reformokat ellenző Scitovszkyval szemben. Scitovszky kibuktatása után azonban az ellenzék szervezkedése újból lendületet vett. 1896 januárjában megindította Balassagyarmaton a Nógrád-Honti Ellenzék című lapot. A lap január 16-i számában a következőket olvashatjuk: „A december 20-i hírhedt tisztújítás véget ért s a Nógrádvármegyei egyesült ellenzék megalakult, a párt legott elhatározta a fenti cím alatt megjelenő hetilap kiadását, bizonyos lévén benne, hogy pártunkra nézve egy összekötő kapocsul szolgáló hírlapi közeg nélkülözhetetlen." Majd — mintegy az eddigieket összefoglalva — azzal fejezi be mondanivalóját, hogy a párt és lapja „védője a békóba vert köz és egyéni szabadságnak".

44 Az alispáni székből távozó Scitovszkyt már az ebből az alkalomból rendezett banketten mint „a nógrádi egyesült ellenzék inaugurált vezéré"-t említik. Ilyen véleményének adott hangot az ellenzék részéről felszólaló Bálás József balassagyarmati képviselő-testületi tag is, aki egyébként az egyéni meggyőződés szabadságáról beszélt. Cservenyák György ugyancsak balassagyarmati képviselő-testületi tag pedig a kormánypárt üzelmeit tette szóvá. Hasonlóan Reményi Károly bíró szintén az ellenzék mellett foglalt állást. Az ellenzék megalakulás után rövidesen 25 tag kilépett a balassagyarmati Kaszinóból, mert szerintük oda is befészkelte magát „az egyedül üdvözítő kormánypárti kultusz".

45 Ezzel egyidejűleg tömegesen érkeztek előfizetések az ellenzék lapjára. Az ellenzék „kitartó és elszánt" harcának a mozgatórugói persze ezúttal sem az országos vagy helyi jelentőségű politikai kérdések voltak, helyesebben az ellenzéket nem elsősorban a társadalmi és politikai életben valóban meglevő problémák foglalkoztatták, hanem sokkal inkább saját politikai érvényesülése,