Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - V. A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG

a választmányi ülésen mutatta be az alispán által kiküldött tagosítási iratok hitelesítését.

39 1849-ben a város — az 1848-as törvényre és jogra való hivatkozással — egységesen megtagadta a cenzus fizetését. A földbirtokosak és á cenzualisták perében Bodnár István helybeli ügyvéd képviselte az utóbbiak érdekeit. Sőt, Bodnár ügyvéd cikket is írt erről a kérdésről40 Olyan intézkedést sürgetett, amelynek segítségével a cenzualisták könnyen megválthatják magukat. Szerinte az volna igazságos — mivel a többi jobbágy esetében „különbség nélkül" kivetették a váltságot és a balassagyarmati cenzualisták is kötelesek hozzájárulni az úrbéri váltsághoz egyenesadójuk után —, ha a cenzualisták a kétségtelenül úrbéri természetű telkeiket közerővel válthatnák meg, mert „különben a földesúri hatóság alatt volt mezővárosok meg nem érdemelt csapásnak tétetnek ki és a régi járom alatt hagyatnak". A cenzualisták legeltetési jogát a földbirtokosok még 1862-ben is kétségbe vonták, holott annak idején ez volt megtelepedésüknek egyik okmányilag is biztosított feltétele és ezt a jogot korábban háborítatlanul gyakorolhatták is. A perben, helyesebben a perekben végül is a cenzualisták javára döntöttek. A volt jobbágyok és zsellérek a forradalom és szabadságharc idején Balassagyarmaton is megtagadták a szőlődézsma fizetését. 1849 októberében azonban már újra hivatalosan elrendelték a szőlődézsmát, sőt az 1853. évi úrbéri pátens is megerősítette azt. A szőlődézsma megváltásával kapcsolatosan 1863ban a város a divényi uradalommal folytatott tárgyalásokat, amely ezen a címen 10 000 forint általány összeget követelt tíz évi részletben. Az 1864. április 9-i választmányi ülésen a városi jegyző jelentette be, hogy a szőlődézsma örökmegváltása a Zichy-uradalommal kötött megállapodás szerint megtörtént és a hitelesíttetett — a helybeli szőlőbirtokosokat illető — okmányok megérkeztek.

41 Valójában azonban csak az 1867. évi kiegyezés után került le véglegesen ez a kérdés a napirendről a város, illetőleg a megye viszonylatában. A szőlődézsma megszüntetése érezhetően javított az érdekelt parasztság helyzetén még akkor is, ha a szóban forgó társadalmi réteg különböző csoportjai természetesen nem egyformán élvezték a feudális terhek megszűnésének előnyeit. A magyar mezőgazdaság kapitalista jellegű fejlődésót segítette elő bizonyos fokig a Magyarország és az osztrák örökös tartományok között húzódó „vámhatár"' eltörlése is. A megnövekedett piac, főleg a gabonatermesztés, helyesebben a gabonakivitel lehetőségeit javította. Ennek ellenére az 50-es és a 60-as években inkább csak a nagybirtokokon mutatkozott számottevő fejlődés. A volt úrbéri jobbágyok kisebb része — amely több földdel rendelkezett vagy sikerült az irtványföldek egy részét megszereznie, valamint a legelők és az erdők elkülönítése során azokból is a régi használati joga arányában részesedett — a korábbinál szintén jóval előnyösebb helyzetbe került. A már saját birtokukon gazdálkodó volt jobbágyok, főleg ha megfelelő igaerővel rendelkeztek, valamelyest ugyancsak fejleszthették gazdaságukat, mert terheik csökkentek és érdekeltségük miatt nagyobb intenzitással dolgoztak. A parasztgazdaságok többsége azonban Balassagyarmaton törpegazdaság volt. Már 1828ban 71 telkes jobbággyal szemben 432 zsellér és 84 háznélküli zsellér volt a városban. A későbbiekben a zsellérek száma ós aránya még csak tovább növekedett, nagyjából megegyezően a többi mezővárosban végibement „zselléresedési" folyamattal. Sőt, a zsellérek és a — már amúgy is jelentéktelen földterülettel rendelkező — volt úrbéresek közül sokan addig használt szőlőiket is elveszítették. Lényegében helyesen állapította meg 1862-ben —