Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - V. A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG
Annyi változás azonban mégis volt működésében, hogy néha az urak súlyos igazságtalanságaival, jogtalan követeléseivel szemben olykor a paraszt, a polgár oldalára állt. 18 A járásbíróság sokat szerepelt a városi választmányi jegyzőkönyvekben, mert a város olyan kihágási ügyeket, vétségeket és bűncselekményeket, amelyekben nem volt illetékes, áttett a balassagyarmati, ipolysági stb. járásbíróságokhoz. Az 1850-es években a perek leggyakoribb tárgyai, hogy a nagybirtokosok — a 48-as törvények ellenére — volt jobbágyaiktól továbbra is bizonyos szolgáltatásokat (munkát, fuvart stb.) követeltek, ami ellen nemcsak a parasztok tiltakoztak erélyesen, hanem gyakran a város vezetősége is. A parasztok a volt uraság és az intézők erőszakoskodásai és bántalmazásai miatt gyakran fordultak a bírósághoz. A polgárság körében is sok a birtokper, fizetési és kölcsönügyleti vita. Ezenkívül a cselédek elleni feljelentések (önkényes távozás, lopás miatt) szerepeltek a bíróságok napirendjén. 19 A város igazgatásának, ügyintézésének irányító testülete a választmány (később inkább képviselő-testületnek nevezték) volt. Az önkényuralom idején a főszolgabíró nevezte ki tagjait, vagy az ő hozzájárulásával vált érvényessé megválasztásuk. A választmány a vezetőség által előterjesztett minden — a várost érdeklő — kérdést megvitathatott, de a tagok magúik is tehettek javaslatot. A választmány a hatáskörébe tartozó ügyekben szótöbbséggel döntött. A vezetőségnek, az elöljáróságnak a főbíró (később csak városbíró, 20 előzőleg polgármesternek is nevezték), a belső gazda, a városkapitány, a pénztárnok, a jegyző és a gyámatya („az árvák atyja") voltak tagjai. A város tágabb értelemben vett vezetőségéhez tartoztak a tanácsnokok („a belső tanács tagjai"), akik az elöljáróság sokrétű munkájában (helyszíni szemle, ügyek kivizsgálása, meghatározott feladatok elintézése stb.) tevékenyen közreműködtek. 1850 végén sok munkájukra való tekintettel a város fizetést kért részükre. A városnak voltak — a választmány által választott, vagy az elöljáróság által kinevezett — fizetett hivatalnokai is, akik igazgatási és egyéb teendőket láttak el: írnok, adószedő, számvevő. 21 Ezenkívül voltak fizetés nélküli tisztségviselők is, akik esetleg némi tiszteletdíj mellett láttak el bizonyos feladatokat: hadiadószedő (pereeptor), kórházfelügyelő, fafelügyelő, tanodái gondnok. A város vezetőségének sok és sokféle munkája volt: rendeletek, felsőbb utasítások végrehajtása, katonaságról gondoskodás, rendelkezések közlése a lakossággal, a város kiadásainak fedezésére bevételek biztosítása, a lakosság védelme a jogtalansággal szemben, gondoskodás a közbiztonságról, a szociális és kulturális szükségletek lehető kielégítése, a város fejlődésének előmozdítása, különféle igazolások, engedélyek kiállítása, bizonyos megállapodások jóváhagyása s hitelesítése (pl. házeladáshoz a választmány hozzájárulása volt szükséges), a végrendeletek felülvizsgálata és érvényesítése. Az elöljáróság vagy a választmány feladata volt a kihágások, rendzavarások, mulasztások kivizsgálása és megtorlása, valamint az esetleges viták tisztázása is. 22 A városi elöljáróság a kihágások esetében gyakran büntetéseket szabott ki. Bár az 1848 előtti embertelen büntetési formák zöme (kaloda, szégyenoszlop, deres) megszűnt, néhány azonban csak fokozatosan ment ki a gyakorlatból. 23 Balassagyarmat választmánya többször is foglalkozott a tervvel, hogy rendezett tanácsú várossá alakítását kérje, annál is inkább, mert valamikor városi jogokat élvezett ós a város bíráját polgármesternek nevezték. 24 A város közönsége 1861-ben népgyűlésen határozta el, hogy Balassagyarmatnak a rendezett tanácsú városok sorába emelését kéri. 25
