Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

a 137 községi tanács is (5587 tag, 2867 póttag, 1029 VB-tag). Tizenhárom község hat közös tanács irányítása alá került/'

2 A megválasztott községi tanácstagok 57,8 %-a dolgozó paraszt, 28,6 %-a munkás, 5,5 %-a értelmiségi és 8,1 %-a kisiparos, kiskereskedő volt. A megyei pártbizottság 1951. március 8-i ülésén éles vita bontakozott ki a tanácsok összetételéről. Egyes szélsőséges vélemények szerint sok „fasiszta" elem épült be a „szakemberek" révén a tanácsi apparátusba és követelték 38 tisztviselő eltávolítását. A mérsékeltebbek ekkor még józanságra intették a heveskedőket: „Valóban vannak olyanok, akiket ki kell cserélnünk, de pillanatnyilag minden szakembert nem küldhetünk el, amíg mi a fiatalságból ki nem neveljük az erre a posztra alkalmas kádereket."

43 Másfél hónappal később azonban már konkrétan a megyei tanácsról állapítják meg, hogy „az ellenség kezébe került", mert „az osztályokon nagy számban bent van az ellenség", s „az egész tanácson belül a klerikalizmus érvényesül". Mindezt annak ellenére mondták ki, hogy tudták: az adóbeszedés terén pl. a tanács jól dolgozott azzal, hogy az elmaradt adókból 11 millió forintot behajtott, országosan második lett. A tanácsi szervek önállósága nem tudott kibontakozni, munkájuk bürokratikus irányban fejlődött és a pártszervek mellett sok esetben formálissá váltak. Tevékenységük lényegében a begyűjtésre, az adóbeszedésre, a tagosítások végrehajtására, a közellátási nehézségek enyhítésére korlátozódott. „A Végrehajtó Bizottság munkáját a túlzott egyoldalúság jellemzi" — állapította meg a megyei tanács munkáját tárgyaló pártbizottsági beszámoló —, 1952. január 1-től december 15-ig mezőgazdasági munkával 31 esetben, begyűjtési munkával 24 alkalommal, a népművelési feladatokkal 2 esetben, a megyei beruházások állásával szintén egy esetben foglalkozott. A tanácsülések beszámolói sablonosak voltak, többségükben a mezőgazdasági és begyűjtési feladatokat tárgyalták. De a tanácsok tulajdonképpen még ezen feladatok végrehajtásában sem voltak önállóak, mert a pártszervezetek legtöbbször befolytak az adminisztratív ügyintézésbe is.

44 A tanácsok „begyűjtési szervként" való kezelése, önállóságuk formálissá tétele, minimális anyagi alapjaik hiánya, munkastílusuk elbürokratizálódása megakadályozta őket abban, hogy érdemben foglalkozhassanak a lakosság ügyeinek intézésével, a helyi kommunális, szociális, kulturális, egészségügyi szükségletek kielégítésével, a város- és községfejlesztéssel stb. Mindezek következtében nem alakulhatott ki megfelelő kapcsolat, együttműködés a tanácsok és a lakosság között. Sőt azáltal, hogy végső fokon egyoldalúan a népszerűtlen központi utasítások eszközeivé váltak, a lakosság leginkább csak a büntető, a zaklató, az önkényeskedő hatóságot látta bennük. A KULTURÁLIS FORRADALOM KIBONTAKOZÁSA ÉS EREDMÉNYEI A politikai-hatalmi változások nagy horderejű társadalmi demokratizálódási folyamatot indítottak el a kulturális életben is. Egyszeriben megnyílt a művelődés, a tanulás lehetősége a kultúrától addig elzárt, illetőleg távol tartott széles dolgozó tömegek előtt.