Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

akik „alkalmasak arra, hogy a párt tagjai legyenek". A képviselő-testületek és más szervek újjáalakítása június—júliusra befejezést nyert. A jegyzők és a községi tisztviselők túlnyomó részben az MDP tagjai közül kerültek ki. A megyei rendőrség 90 %-a az MDP-hez tartozott. 1948 júniusában Szkladán Ágoston személyében új főispánt iktattak be Balassagyarmaton. 1949-ben — főként községi szinten — folytatódott a tisztségviselők minőségi cseréje, a bírák leváltása, a képviselő-testületek átszervezése.

38 A megye számára komoly gondot okozott a megüresedett közigazgatási pozíciók betöltése, mert — mint a kommunista politika egyik bázisterületének — nemcsak a helyi káderszükségletet kellett kielégíteni, hanem bizonyos fokig a központi szervekét és más megyékét is. Nógrádból 1948 és 1950 között kb. 800 ember került párt, tömegszervezeti, állami és gazdasági funkcióba az ország területén. A helyzetet külön nehezítette, hogy a munkások és parasztok általában nem kívánkoztak közigazgatási pályára — nem utolsósorban az alacsony fizetések miatt. De az üzemek sem szívesen engedték el a politikailag megbízható szakmunkásaikat a termelésből, mert nem volt könnyű a távozók megfelelő pótlása. A különböző igazgatási szervekhez beállított munkások és parasztok sok nehézséggel küzdöttek, különösen a községekben, járatlanok voltak a közigazgatási munkában. Ezen a felettes hatóságok és a szakszervezetek úgy igyekeztek segíteni, hogy közigazgatási tanfolyamokat szerveztek az újonnan kinevezettek részére. 1949. december 14-én a kormány rendeletben szabályozta az új megyehatárokat, s ez Nógrádot is érintette. Az 1950. január 1-től végrehajtott területrendezés a szobi járást Pest megyéhez kapcsolta; Szirákot mint járási székhelyet megszüntette, s helyébe az addig Heves megyéhez tartozó Fásztót állította; továbbá több, korábban nógrádi községet Heves megyéhez csatolta.

39 A megye új székhelye Salgótarján lett, de Balassagyarmat, a volt megyeszékhely csak fokozatosan szűnt meg. A megfelelő középületek hiányában a megyei hivatalok sokáig nem tudtak átköltözni, ezért még 1951-ben is a megyei szervek jelentős része Balassagyarmaton működött/'" A területrendezés része volt a közigazgatás átszervezésének. 1950-ben megkezdődött az új államszervezet kiépítése: május 18-án törvény jelent meg a helyi tanácsok megalakításáról. Június 15-én létrejött Salgótarján, valamint Balassagyarmat ideiglenes városi tanácsa, továbbá a salgótarjáni, balassagyarmati, szécsényi, rétsági, pásztói járás ideiglenes tanácsa. A megyei, járási, városi tanácsok személyi összetételének meghatározásakor a központi pártszervek arra ösztönözték a megyei bizottságokat, hogy megfelelő mértékben számoljanak a pártonkívüliek, továbbá a kis- és középparasztok bevonásával. A Nógrád megyei Pártbizottság listáján azonban mindössze 4 %)-os volt a pártonkívüliek aránya (központilag kb. 40 %-ot tartottak kívánatosnak), és háttérbe szorultak az egyénileg dolgozó kis- és középparasztok. Ez a szűkkeblűség és bizalmatlanság több helyen jelentkezett a községi tanácsok jelöltjeinek összeállításánál is/'

1 1950. október 22-én került sor az állandó tanácstagok megválasztására. Nógrád megyében a szavazók 97,8 %-a elfogadta a jelöltek névsorát. Október 26 és november 8 között megtartotta alakuló ülését a megyei tanács (81 tag, 41 póttag, 13 VB-tag), az öt járási tanács (377 tag, 190 póttag, 57 VB-tag) és 7 Nógrád megye története 97