Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

megyei pártszervezetek, a megyei pártbizottság, valamint a járási és községi szervezetek nagymértékben kivették részüket a politikai előkészítést szolgáló kongresszusi versenyből is. Nógrád megye a megyei pártbizottságok kongreszszusi versenyében az előkelőnek mondható ötödik helyet foglalta el. Emellett a salgótarjáni járás és Nagylóc község második lett a járások, illetőleg a falvak országos versenyében.

168 A III. Kongresszus határozatait a megye kommunistái taggyűléseken és pártnapokon vitatták meg. A megyei pártbizottság azonban nem elégedett meg azzal, hogy a kommunisták és a hozzájuk közel álló pártonkívüliek, vagy más pártbeliek ismerjék meg a kongresszus célkitűzéseit, hanem igyekezett azokat a lakosság legszélesebb rétegeiben népszerűsíteni. 1946 október folyamán 87 népgyűlést szervezett megyeszerte, s e népgyűlések napirendjén kivétel nélkül mindenütt az MKP III. Kongresszusának a határozatai szerepeltek.

169 A stabilizáció megvalósítása, valamint a párt szervezeti erejének és politikai befolyásának növekedése jó alapot teremtett a kongresszus célkitűzéseinek valóra váltásához a megyében. Ez persze távolról sem jelentette azt, hogy a problémák akár gazdasági, akár politikai téren egyszer s mindenkorra, kivétel nélkül megoldódtak volna. A termelés, a gazdasági kérdések sikeres megoldása változatlanul igen nagy erőfeszítéseket igényelt a pártszervezetektől és a szakszervezetektől. Az értékálló pénz megteremtése kétségtelenül nagy politikai győzelem volt, helyes irányban befolyásolta a közvéleményt, de a jó forint megvédése és a népi demokrácia szocialista irányú fejlődése egyaránt megkövetelte a gazdasági munka fejlesztését. A bányákban, gyárakban a korábbinál fegyelmezettebbé, lendületesebbé vált a munka. Ez különösen örvendetes volt az újjáépítés szempontjából meghatározó jelentőségű szénbányászatnál, amely iparágtól további fokozott erőfeszítéseket igényelt az ország. A stabilizációt követően — ahogy a gazdaság szénigénye ősszel megnőtt — igen kedvezőtlenné vált a szénellátás. A gyárak csak egy-két napra elegendő szénkészlettel rendelkeztek. 1946 decemberében, majd januárjában szállítási zavarok folytán gyakoriakká váltak az üzemszünetek. A nógrádi bányászok megértették, hogy rajtuk nagy mértékben múlik újjáépítő munkánk további sikere. A megyei szénbányák 1946. augusztusi 306 vagonos termelése az ősz folyamán 336 vagonra emelkedett és 1947 elején valamelyest meghaladta a 400 vagont is.

170 1946 folyamán a nógrádi szénmedence 1 105 640 tonna szenet adott az országnak és ez azt jelentette, hogy a termelés szintje elérte a békeév 80,5 %-át. A munkáslétszám viszont 7,6 %-kal meghaladta az 1938-as volument, 8880 főre emelkedett. (Országosan még nagyobb, 29,1 %-os volt az emelkedés) A munkások számának ilyen jelentős mértékű növekedésével elsősorban azért nem tartott hasonló ütemben lépést a termelés, mert a létszámnövekedés tekintélyes részét a háborús rablógazdálkodás folyamán elhanyagolt feltáró, előkészítő és karbantartó munkák kötötték le. E nagy erőfeszítéseket igénylő munkafolyamat közvetlenül nem növelte a szénhozamot, tehát üzemi viszonylatban csökkentette a termelékenységet, de a szénfalon dolgozó vájárok teljesítménye ettől függetlenül emelkedett. Ez utóbbi különben egyenesen követ-