Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

gyenge és a hozzáfűzött reményeket be nem váltó voltának — mind ott vannak a letűnt fasiszta rezsim aktív harcosai, akik lassan felszabadulva — miután látják, hogy ellenük semmi rendszabályozást nem foganatosítanak — a fúrást megkezdik minden ellen, ami a demokráciát, de különösen a KP-szervezetek ügyét előmozdítaná." „Érthetetlen az SZDP taktikája is — folytatja a jelentés — a mentést az alispán vezetésével megkezdik, természetesen sikerrel. Megtörtént, hogy a rendőri szolgálatot teljesítő elvtársainkat, akik a jegyzőt bekísérték (mert a földosztó bizottságban annak működése ellen becsmérlő kijelentést tett), 24 órára letartóztatták. Pártszervezeteink számtalan panaszos jegyzőkönyvet kénytelenek félretenni, mert sehonnan eredményes orvoslás a reakciós támadásokra nem jön."

135 Nem volt véletlen, hogy a vármegye székhelyének politikai hangulatát az MKP városi szervezetének vezetői „neuralgikus pontnak" nevezték. Becskén a kommunista és szociáldemokrata tagokat jogellenesen kizárták a képviselő-testületből, ahol ezután csak kisgazdapártiak maradtak. A kizárást elhatározó gyűlést Erdélyi János és Pattermann Lajos földbirtokosok vezették.

130 A kallói jegyző szidta a kommunistákat, az oroszokat, a zsidókat, az MKP vezetőit. Bérceiből azt jelentették, hogy „az alispán titkára a nyilasokat pártolja, azokat helyezi vissza a községi jegyzőségekbe".

137 A jegyzők túlkapásai ellen egyébként általános volt a panasz. Legfőbb törekvésük az MKP munkájának akadályozása, a kommunisták kiszorítása volt a földosztó, valamint a nemzeti bizottságból és a képviselő-testületekből. A sziráki járásban 9 jegyzőt kellett internálni reakciós ténykedés miatt. „Tudomásunk szerint Nógrád megyében több hasonló más eset is előfordult és ez megengedhetetlen" — írta a SZOT-hoz küldött beadványában a balassagyarmati szakmaközi bizottság.

138 A támadásba lendült jobboldal a politikai erőviszonyok megváltoztatása mellett meg akarta félemlíteni a haladó erőket, s a földosztás revíziójára törekedett. A volt földbirtokosok, zsírosparasztok és egyéb reakciós elemek, valamint a hivatalokban maradt jobboldali gondolkodású tisztviselők közreműködésével bizonytalanságot, zavart igyekeztek kelteni a dolgozók között. Elterjesztették azt a hírt, hogy földet 500 kat. holdon alul csak a kommunisták osztottak, azaz a többi párt az 500 kat. holdon aluli földbirtokok felosztásához nem járult hozzá. A Megyei Földbirtokrendező Tanács pl. visszaadta Thomka Lehelnek (aki a háború alatt a salgótarjáni üveggyár hadiüzemi parancsnoka volt) nógrádmegyeri birtokát. Romhányban báró Prónay József az elkobzott birtokáról 4000 m

3 fa kitermelésére kapott engedélyt.

139 Különösen ott váltak élessé a jobb- és baloldal ellentétei falun, ahol a paraszti birtokokat vagy azok egy részét is felosztották. Ilyen helyeken a volt földbirtokosok követelései találkoztak a gazdagparasztság óhajával és törekvéseivel is. Az újgazdák és a parasztság szegényebb rétegeinek az elkeseredése a földreform eredményeinek a felülvizsgálására irányuló próbálkozások miatt azonban fokozatosan erősödő ellenállásba csapott át. Biztatóan hatott rájuk nemcsak a megyei munkásság, valamint a baloldali pártok, s főleg a kommunista párt és az NPP támogatása, hanem az országos méretekben kibontakozóban levő mozgalom a föld megvédéséért, a földreform vívmányainak biztosításáért. A választásokat követő időszak tapasztalatai, a jobboldali „roham" a tömegek politikai tisztánlátásában nagyobb változást hozott, mint a választást