Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

megelőző néhány hónap, amikor is minden politikai csoport demokratikus jelszavakkal lépett fel. Az 1945-ös választásokon hangoztatott demokratikus jelszavak igazi osztálytartalma és az alkalmazott módszerek kinyitották a politika iránt érdeklődő, elsősorban munkás- és szegényparaszti tömegek szemét. A kommunista párt tisztában volt azzal, hogy a jobboldal visszaszorítása csak úgy érhető el, ha erősödik a központi irányítás, a központi hatalomnak a helyi közigazgatásra és a gazdasági életre gyakorolt befolyása, ugyanakkor a demokratikus vívmányok és ezen belül a föld megvédéséért sikerül a munkásság mellett a parasztságot, vagy legalábbis a parasztság szegényebb rétegeit, az újgazdákat mozgósítani. A jobboldali roham visszaverése több síkon folyt. Egyrészt központilag úgy, hogy a kommunista párt miniszterelnök-helyettest delegált a kormányba és a belügyminiszter is kommunista lett, másrészt a Gazdasági Főtanács létrehozásával, amely anélkül, hogy a tulajdonviszonyokban alapvető változásra törekedett volna, az állami érdekek elsődlegességét biztosította a nyersanyagelosztás és az ármegállapítás központosításával. Helyileg a baloldal elsősorban a közigazgatásban elfoglalt pozíciói megtartásáért, a még ott levő reakciós erők növekvő ellenállásának megtörésével, a közigazgatás megerősítéséért küzdött, tömegmozgalmakat szervezett. Nógrád megyében, ahol a Magyar Kommunista Párt erős volt, a reakció elleni ellentámadás megszervezése mellett a kommunistáknak küzdeniük kellett a saját soraikban elharapódzó elbizakodottság és azok ellen a helytelen módszerek ellen, amelyek munkájukban még mindig fellelhetők voltak. Jónéhány kommunista, illetve pártvezetőség ugyanis az újjáépítés első sikerei és a földosztás gyors megvalósítása, továbbá a jó választási eredmény után úgy vélte, hogy „minden simán megy", „még gyorsabban is lehet előremenni", s aki ezt nem érti meg, az ellen adminisztratív intézkedést kell alkalmazni. Az ilyen véleményeket esetenként a kommunista lelkesedés kritériumának tekintették, ezért nem is léptek fel kellőképpen ellene. Abból pedig, hogy ilyen hangulat kezdett elharapózni, olyan hiba is származott, hogy az alacsony bérek és rossz ellátás miatt keletkezett sztrájkokat is adminisztratív módszerekkel akarták leszerelni. A hiba végső soron abban gyökeredzett, hogy a kommunista politikai meggyőződés, állásfoglalás nem párosult megfelelő politikai tapasztalattal és képzettséggel. A párttagok nagy része csak a pártvezetők nyilatkozataiból, beszédeiből, választási felhívásokból, programokból ismerte az MKP célkitűzéseit — s azokat munkával, szavazatával támogatta —, de a politika összefüggéseit nem ismerte. Ezért az MKP Megyei Bizottsága most hozzálátott, hogy rövidebb-hosszabb időtartamú pártiskolákat szervezzen az alapszervezeti titkárok, vezetőségi tagok, aktivisták részére. Az értelmiségieknek, tisztviselőknek, városi és járási vezetőknek pedig az ún. Szabad Akadémiát hozta létre, ahol az értelmiség helyéről és szerepéről, a vallásról, a nemzetközi helyzetről stb. országosan ismert kommunista tudósok, szakemberek tartottak előadásokat.

140 A párttagok tömegének és a párthoz közel álló pártonkívüli dolgozóknak a tájékoztatására 1945 őszétől kezdve rendszeres időközökben pártnapokat tartottak, ahol egyrészt egy-egy előadás hangzott el valamelyik időszerű kérdésről, másrészt az előadás hallgatói is kifejthették véleményüket, elmondhatták 4 Nógrád megye története 49