Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
következtében jelentősen növekedett az önköltség is. 1957 első negyedében az acélgyárban 3,5 %-kal, a salgótarjáni üveggyárban 20,9 %-kal, a vasötvözetgyárban 75,8 %-kal haladta meg az üzem önköltsége a termelési költséget. Az önköltségnövekedés jelentős részben abból származott, hogy nagyon lassan haladt a teljesítménybérezés visszaállítása. A pártszervezetek mozgósító munkája és az üzemszervezés intézkedései hatására április elejére mind az önköltség, mind a termelékenység területén javult a helyzet. A szénbányászat januári 212 Ft-os tonnánkénti önköltsége áprilisra 179 Ft-ra csökkent. Az üzemek közül március előtt csak a tűzhelygyár volt nyereséges, márciusra már az acélgyár, az erőmű, az ÉMÁSz is nyereséggel zárt. Erőteljesen folyt a teljesítménybér bevezetése, a salgótarjáni üveggyár munkásainak 97 %-a már darabbérben dolgozott. A termelékenység a szénbányászatban januárhoz képest majdnem megháromszorozódott, az acélgyár, az üveggyár, a tűzhelygyár egy főre és egy napra eső teljesítménye is túlhaladta az elmúlt év azonos időszakának eredményeit. 153 A termelési eredmények növekedésében, a munkaverseny-mozgalom fellendülésében a munkások öntudata mellett jelentős szerepet játszottak a kormány bérügyi és szociális intézkedései. A kormány 1957-ben az iparban 13— 15 %-os nominálbér-emelést rendelt el, ami valójában sokkal több lett. Különösen a szénbányászatban ugrottak meg a fizetések. Ehhez a megyében még hozzájárult az a tény, hogy a nógrádi szénmedence dolgozóinak bérét azonos szintre emelték az ország más bányavidékeivel. Ilyen módon 1957-ben a nógrádi szénmedencében átlagosan 48,4 %-kal emelkedett a bányászok bére, lényegesen meghaladva a szénbányászat országos 33,7 %-os béremelkedését is. Bevezették az egyszerű, világos — a bányászok által egyébként korábban is többször kért — szakmánybérezést. Most már lényegében mindenki pontosan tudta, hogy mennyit kap az elvégzett munkájáért. Ezen túl Nagybátonyban — kormányhatározat alapján — 1000 lakás építését kezdték meg. Ugyanakkor a bányász építési kölcsönakció alapján más telepeken, a falvakban is nagyon sok saját ház építéséhez láttak hozzá. A kormány bérpolitikai intézkedéseinek hatására a megye ipari üzemeiben a munkásság átlagbére 1957-ben 29,3 %-kal lett magasabb, mint 1955-ben volt. 154 Ezt elősegítették az új bérpolitikai elvek, amelyek megfelelő önállóságot biztosítottak a vállalatoknak a bérgazdálkodásban. Megszüntették a relatív béralapelőírást, bevezették az átlagbérszabályozást és a vállalatok nagyobb szabadságot kaptak az alkalmazott bérrendszer megválasztásában. Ennek folyamán a teljesítménybér-rendszerek széles skáláját alakíthatták ki a helyi körülmények figyelembe vételével. A béremeléseken kívül nagy jelentőségű volt a munkások jövedelmének alakulása szempontjából az anyagi érdekeltség új formájának, a nyereségrészesedésnek a bevezetése. Ezzel hazánkban — s ezen belül természetesen a megyében — a szocializmus építése során első ízben alkalmazták az állami iparban a kollektívák anyagi ösztönzésének módszerét. Nógrád megye üzemei már az első alkalommal közel 22 millió Ft-ot fizettek ki nyereségrészesedésre, s ebből egy-egy munkás átlagosan 690 Ft-ot kapott. 155 Mindezek hatására 1957 végére a termelés normális kerékvágásba jutott, helyreállt a rend és a fegyelem a gazdaság területén, lényegében a vártnál gyorsabban sikerült gazdaságilag konszolidálódni. A gyors ütemű felfutást jól
