Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962

érzékeltetik a megye 1956—1957 évi egymás mellé állított — főbb nehézipari adatai. Eszerint a szénbányászat termelése 2 886 763 t-ról 3 112 661 t-ra, a vasötvözetgyár ferroszilicium termelése 4572 t-ról 5174 t-ra, az öblösüveggyár termelése 14142 t-ról 19 331 t-ra, a síküveggyár termelése 3 530 000 m

2-ről 4 660 00 m

2-re ugrott, s a tűzhelygyár is 181 753 db kályhával szemben globálisan többet, 180 026 db kályhát és 5130 db tűzhelyet állított elő.

150 összességében 1957 végére a szocialista ipar termelése nemcsak elérte, hanem 2,2 %-kal túl is haladta az 1955. évi színvonalat. A minisztériumi iparhoz tartozó vállalatok még 0,4 %-kal kevesebbet termeltek ugyan, mint 1955-ben, mert elsősorban itt jelentkeztek anyagellátási nehézségek, de az állami helyi ipar 18,4 %kai, a kisipari szövetkezetek pedig 8,2 %-kal haladták meg a két évvel korábbi termelési színvonalat.

157 Ezzel vette kezdetét az az arányeltolódási folyamat, amely a megye iparának „szektorális" összetételét fokozatosan átalakította, illetve átalakítja a helyi ipar javára. A további fejlődés szempontjából az egyik legsürgetőbb feladat az építőipar fejlesztése, termelő kapacitásának növelése volt. Az építőipar 1957-ben 62,8 %-kal termelt többet, mint 1955-ben. Az építőanyagipar termelése viszont 4,5-szer haladta túl az 1952 évi termékmennyiséget.

158 A szövetkezeti ipar szintén 1952-höz képest a kétszeresére növelte termelési volumenét. Fejlődött a helyi ipar szolgáltató tevékenysége is. A megyében működő három vegyesipari vállalat közül a szécsényi összes tevékenységének 17 %-át, a balassagyarmati 5—6 %-át, a salgótarjáni pedig 50—55 %-át kifejezetten a helyi lakosság szolgáltatási igényeinek a kielégítésére fordította.

159 A termelés megindításának nehézségei miatt 1957 elején még úgy látszott, hogy átmenetileg elkerülhetetlen lesz a munkanélküliség. Helyes, körültekintő intézkedésekkel — pl. a munkaerő átcsoportosításával — a széntermelés fokozatos emelésével azonban sikerült elejét venni a munkanélküliségnek. Sőt az iparban foglalkoztatottak száma az év végére valamelyest meg is haladta az 1955. évit, és az építőiparban csaknem másfélszeresére emelkedett. A nagyobb üzemeket tekintve 1957-ben nem változott számottevően az állománylétszám 1956-hoz képest az öblös- és a síküveggyárban (1572, illetve 629 fő), közel száz dolgozóval kevesebb volt a vasötvözetgyárban (332 fő) és ugyanennyivel több a tűzhelygyárban (1448 fő). A legnagyobb csökkenés a munkások számában az acélárugyárban következett be, ahonnét egyik évről a másikra — a korábban ismertetett okoknál fogva — mintegy háromszázötven ember távozott (3600 fő). Ezt viszont ellensúlyozta az, hogy a bányászatban négyszázötvennél többen dolgoztak, mint az előző évben (12 733 fő).

160 A gazdasági élet konszolidálásában nagy szerepe volt a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió testvéri segítségének. 1957-ben a Szovjetuniótól 1010 millió rubel értékű árut kaptunk hitelbe, ezen kívül 60 millió dollár kölcsönt (minimális, 2 %-os kamatra), hogy eleget tudjunk tenni azonnali nyugati tőkés fizetési kötelezettségeinknek. A különböző vas és acél alapanyagok, valamint a bányafa, a bányagépek stb. szállítása közvetlenül érintette Nógrád bányászatát és iparát. Értékes gazdasági támogatást nyújtott valamennyi népi demokratikus ország is. Nógrád megye 1956 novemberében 30 ezer liter gázolajat, 1 vagon sót, 10 q élesztőt és egyéb segítséget kapott Csehszlovákiából.

161