Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956
az ellenséggel szemben; érjék el, hogy a párttagok élen járjanak a munkaversenyben, a termelésben; a mezőgazdaságban továbbra is legfőbb feladatuk a szocialista szektor erősítése legyen; népszerűsítsék a szovjet tapasztalatok felhasználását az ipari és mezőgazdasági termelésben.'" A párt megyei fejlődésére rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorolt a kádermunka további torzulása. A Központi Vezetőség 1951. május 22-i határozata elrendelte a pártvezetőségek és választmányok újjáválasztását. Erre az illegális időszak kommunista vezetőinek (Kádár János, Kállai Gyula és mások) letartóztatása „adott" ürügyet. Azt állították, hogy „amíg fent a vezető csúcsszervekben fokozatosan leleplezzük és kiszorítjuk az ellenséget, addig az üzemekben és hivatalokban alulról benyomult a párt soraiba". 71 Az 1951. október— novemberi vezetőségválasztás a pártszervezetekben megnyilvánuló ún. „rothadt liberalizmus" elleni harc, a „kétes múltú" elemek eltávolítása, a tiszta múltú káderek keresése jegyében zajlott le. Leváltották a megyében a régi vezetőségek tagjainak 58,2 %-át (országosan 46,4 % volt). Ezt azzal indokolták, hogy az illetők nem feleltek meg (legtöbbször azért, mert nem voltak „következetes"-ek a begyűjtés végrehajtásában és a tsz-szervezésben), illetve hogy nem vállalták a megbízatást. A leváltottak 4 %-át pedig ellenséges elemnek nyilvánították. A választások során a forradalmi múlttal rendelkező párttagok háttérbe szorultak, az új vezetőségi tagok több mint fele (51,1 %) a 18—35 év közötti korosztályból került ki. A munkások aránya (46,1 %) a vezetőségekben tovább csökkent, a parasztoké (21,1 %), az értelmiségé (3,6 %) és az alkalmazottaké (21,6 %) viszont emelkedett. 72 A nagyfokú cserélődés és sok becsületes kommunista oktalan eltávolítása a vezetőségekből gyengítette a pártot a megyében. És ez a folyamat nem állt meg a következő évben sem. A politikai stabilitás hiányára jellemző, hogy 1952 végén a megye pártfunkcionáriusainak 84,3 %-a 1951—1952-ben (sőt 94,3 %-a 1950 után) került beállításra. 7 '' Az MDP megyei taglétszáma az 1950-re kialakult szinten mozgott: 1950 januárjában 27 151 főt, 1951 januárjában 26 877 és 1952 januárjában is nem több, mint 27 171 párttagot tartottak nyilván. A tagság összetételében azonban már 1950 és 1952 között változások történtek, részben a munkás származásúak arányának csökkenésével, részben a paraszti származásúak hányadának növekedésével. De a párttagság kedvezőtlen területi elhelyezkedése így sem változott: az MDP tagjai 70 %-ban a salgótarjáni iparmedencéből kerültek ki. 7/ ' A paraszt párttagok számának növelése a mezőgazdaság szocialista átszervezésével párhuzamosan 1950-től került a pártvezetés törekvéseinek homlokterébe. Elsősorban a termelőszövetkezeti csoportok tagjainak felvételét szorgalmazták. Ennek megkönnyítésére még 1949 júliusában a Szervező Bizottság önálló pártszervezetek alakítását határozta el. Nógrádban a megyei pártbizottság 1950 márciusában mondta ki, hogy minden állami gazdaságban, termelőszövetkezetben meg kell alakítani a pártszervezetet, kihangsúlyozva, hogy „a pártszervezetek munkájának fokmérője a termelés". 75 A tsz-pártszervezetek alakulása azonban éveken át húzódott. (Még az 1952-es évben is fő célkitűzésként tartják napirenden.) Az erőszakos kollektivizálás és terménybeszolgáltatás következtében 1950 elejétől ugyanis a falusi párttagság száma nemhogy növekedett volna, de erősen csökkent. Nógrád falvaiban is erősödött a
