Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956
párttól való elidegenedés. 1951 elején az MDP megyei tagságának mindössze 9 %-a volt paraszti foglalkozású (országosan 11,7). A megyei bizottság már 1950. november 1-i ülésén kimondta: „Változtatni kell eddigi tagfelvételi módszereinken és elsősorban becsületes középparasztokat kell bevinni pártunk tagjai közé." Ennek eredményeként az 1950. évi 19,1 %-ról 1952-ben 24,8 %-ra emelkedett a paraszti származásúak részaránya a tagságon belül. (Országosan továbbra sem volt jelentős a változás: 1950-ben 13,4 %, 1952-ben 13,8 %. 7G ) A párttagság számának alakulásában 1952 végén következett be jelentősebb változás, amikor sor került a tagkönyvcserére, valamint azok ügyének rendezésére, akik több mint egy éve tagjelöltek voltak. A Szervező Bizottság 1952. szeptember 15-én végrehajtási utasítást adott ki a decemberben lejáró tagkönyvek cseréjére, amelyet most semmiféle felülvizsgálattal, törléssel és kihagyással nem kapcsoltak össze. Ennek ellenére csökkent a taglétszám az 1952 júniusában kimutatott 27 655 főről 1953 januárra 26 315 főre. A taglétszám visszaesését az okozta, hogy a tagösszeírás felfedte a nyilvántartásban levő hibákat (az átjelentkezés elmulasztása miatti kettős összeírást, a kizártak, tagkönyvvel nem rendelkezők, meghaltak pártból való törlésének elmulasztását stb.), s ezeket most korrigálták. De ezeken túl 401 fő lemondott párttagságáról, nem vette át a tagkönyvet. 7 ' A tagkönyvcsere után, 1953 tavaszán — a Titkárság 1952. december 24-i határozata értelmében — megkezdték az egy évnél hosszabb idő óta tagjelöltek párttagságának rendezését. Ez 1953 májusában a megye 2830 tagjelöltjéből 1962 főt érintett. A rendezés azonban nagyon elhúzódott és 1954 szeptemberéig, a lezárás időpontjáig 2149 egy évnél hosszabb idejű tagjelöltet vettek számba. Ebből 1351 főt felvettek tagnak, 496 főt kizártak a pártból, 117 főnek „meghosszabbították" a jelöltségét, 168 fő pedig eltávozott más megyébe. A rendezés után 774 tagjelölt maradt a nógrádi pártszervezetekben, s ezek közül 307 főnek a jelöltségi ideje még mindig több volt, mint egy év. 78 1953 tavaszán az esedékes országgyűlési választások előkészületei egy kis rezdülést okoztak a megye egysíkú, szegényes — többtermelési és begyűjtési agitációra szorítkozó — politikai életében. A szavazatok biztosítása rákényszerítette a párt vezetőit, hogy újra a tömegek felé forduljanak és felfigyeljenek problémáikra. így a megyei pártbizottság is nagy erőfeszítéseket tett, hogy a súlyos közellátási helyzeten — a választások idejére — javítson, hogy a nyomasztó politikai hangulatot árasztó sorbanállást megszüntesse. Már 1952 végén—1953 elején megkezdődött a közszükségleti cikkek raktározása, elsősorban a bányászterületeken. A hiányos árukészletekből azonban nem volt könnyű a raktárak feltöltése, a felhalmozás lassan haladt. A megyei pártbizottság ezért a tanácsi vezetőket egyre gyakrabban elmarasztalta: „elvtársaink jelentős része nem látja a közellátás politikai jelentőségét... Az elvtársak nem értik meg azt, hogy... ha a közellátásban zavarok vannak, a dolgozók hangulata romlik, az ellenség ki tudja ezt használni, a demokrácia ellen fordítani." A májusi választások felé közeledve a megyei bizottság mind sűrűbben tűzte napirendre az ellátás problémáját. A választások előtti utolsó héten a megyei tanács elnöke naponta ellenőrizte az áruellátást, hogy legalább az alapvető élelmiszerszercikkekből (kenyér, só, paprika stb.) ne legyen hiány. 79