Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

oklevelet kaptam, a központtól, és Bércei községben a földreform végrehajtásáért ... a Szabad Föld-tői."

6

' A megye 305 alapszervezetében a vezetőségi tagok több mint felét kicserélték.

66 Az új vezetőségekben foglalkozás szerint a munkások aránya 1950 április végén 55,3 % (a választások előtt 56,6 %), a parasztoké 18,2 % (a választások előtt 17,2 %), az értelmiségieké 1,9 % (a választások előtt 3,7 %), az alkalmazottaké 16,3 % (a választások előtt 15,4 %), az egyéb kategóriáké 8,2 % (a választások előtt 7,1 %) volt.

67 A munkások arányának csökkenésével valamelyest növekedett a paraszti elemek részvétele a pártszervezetek vezetőségében. A központi pártszervek azonban nem voltak elégedettek a választások eredményeivel. Az MDP Szervező Bizottsága szerint az ipar területén továbbra is bányászsovinizmus érvényesül. „A Nógrád megyei bizottság káderpolitikájában — szól az 1950. június 5-i határozat — a munkásosztály egyes rétegeit háttérbe szorítják és funkcióba majdnem kizárólag bányász elvtársakat helyeznek. Bár a megyében jelentős számban vannak vasmunkások és más szakmában dolgozó ipari munkások is."

68 1950 második felében egyre erőteljesebbé vált az az irányvonal, amely a volt szociáldemokraták ellen irányult. A támadást a volt baloldali szociáldemokrata vezetők (Szakasits Árpád, Marosán György és mások) 1950. április— augusztusi letartóztatása indította el, bár a konkrét „frontnyitást" a Központi Vezetőség 1950. május 31-i határozata jelentette. A KV 1950. május 31-i ülése meghirdette a jobboldali szociáldemokraták elleni adminisztratív harcot, ami a nógrádi munkások körében nem talált visszhangra, sőt értetlenül fogadták azt. „Egyes munkavállalók nem hisznek még mindig a jobboldali szociáldemokraták szervezeti tevékenységében" — írja egy 1950. júliusi jelentés. Hasonlóan vélekedtek a megyei bizottság tagjai is az 1950. július 18-i ülésen: „A dolgozók nem figyelnek fel a jobboldali szociáldemokraták tevékenységére ... úgy vélekednek, hogy vannak itt jobboldali szociáldemokraták, de nem csinálnak semmit és jól dolgoznak." S bár a pártbizottsági ülésen is elhangzott, hogy „kevés konkrétum áll rendelkezésünkre" a jobboldali szociáldemokraták működésével kapcsolatosan, mégis úgy döntöttek, hogy „kíméletlen harcot" kell folytatni ellenük. A „kíméletlen harc" sok régi szociáldemokrata, köztük becsületes baloldali párttagok meghurcolását jelentette. Eltávolították őket az üzemekből, s nem engedték, hogy más üzemekben elhelyezkedhessenek. Jó néhányat közülük különböző „koncepciós" vádak alapján bíróság elé állítottak. 1952 közepétől — amikor a Központi Vezetőség júniusi ülésén meghirdették a szociáldemokratizmus elleni kérlelhetetlen küzdelmet — ideológiai alapokat is gyártottak a volt szociáldemokraták elleni kampányhoz. A megyében különösen élesen „leplezték le" akkor a „szociáldemokratizmus maradványait" Nagybátony és Kisterenye körzetében. Mivel az alapszervezetek nem nagyon voltak tisztában azzal, hogy mi ellen harcolnak, „a szociáldemokratizmus kérdését a felsőbb szervektől lent tartózkodó elvtársaknak kellett tisztázni".

69 Az MDP II. Kongresszusa tovább mélyítette a párt politikájában jelentkező torzulásokat. A kongresszus előtt 1951. január 28-án megtartott megyei pártértekezlet határozata többek között kimondta: a pártszervezetek „vigyék harcba a tömegeket az osztályellenség, a kulákság, a klerikális reakció ellen"; az elméleti színvonal emelésével fokozzák a párttagok politikai-eszmei éberségét