Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

István szobrászművész Benczúrfalván kapott alkotóműhelyt.

60 1949 decemberében megnyitották Balassagyarmaton a Palóc Múzeumot, de nem használták ki a benne rejlő lehetőségeket. Szembetűnő túlzásai ellenére is alapjában véve hitelesen foglalja össze ezen időszak közművelődési problámáit egy későbbi cikkében az MDP akkori megyei kultúrfelelőse: „Egyik legnagyobb hiányosság — írta 1954 januárjában a ••Szabad Nógrád«-ban — [, hogy] a népművelési munka elszakadt a tömegektől, azok igényeitől, csak a mozgósító erejét láttuk, felduzzadt a kultúragitáció ... Lelketlen módon foglalkoztunk a művészeti tömegmunkával is. Népművészeink alkotó munkájának kibontakozását nem segítettük, vagy csak a közvetlen termelést segítő tevékenységre próbáltuk szorítani... Nem sikerült a kultúrotthonokat ••második« otthonná tenni. A járási kultúrházak nem a járás, csak a járási székhelyek intézményei (Balassagyarmat, Szécsény), a szakkörök a helyi kulturális és gazdasági élettől elszakadva dolgoznak, nom veszik figyelembe a lakosság szokásait, igényeit. .. könyvtárpolitikánkban egészségtelen ••szakosítási program^ figyelhető meg. A bányászoknak a »Donyeci bányászok«-at, a vasmunkásoknak az ••Acél és salak^-ot, a parasztoknak az »Űj barázdát szánt az eké«-t kell olvasniok. Ugyanakkor kevés könyvtárainkban a Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, és Tolsztoj kötetek száma... A szórakozást sokan ••kispolgári csökevénynek « vélik ... Feladataink között kell hogy szerepeljen az értelmiség kulturális szükségleteinek kielégítésére való törekvés, a falu kulturális ellátottságának növelése, népszokásainak és népi hagyományainak ápolása, a szovjet kulturális tapasztalatok helyi viszonyoknak megfelelő alkalmazása . . ."

61 TORZULÁSOK A MEGYE POLITIKAI ÉLETÉBEN, PÁRT- ÉS ÁLLAMI SZERVEINEK HELYZETÉBEN 1950-től a megye közéletére is a túlfokozott centralizmus, az MDP szerveinek „uralkodása" volt a jellemző. A népfrontmozgalom, a tömegszervezetek formálisan működtek, az államigazgatási, a gazdasági és kulturális szervek helyett döntően a pártszervek cselekedtek. Minden poszton párttagok álltak, akik jórészt utasítgatással és adminisztratív intézkedésekkel szereztek érvényt legtöbbször a valóságos tapasztalatokkal ellentétes politikai döntéseknek. A párton belül a kollektív vezetés háttérbe szorult, s a párt vezető szerepe gyakran a párttitkár irányítására szűkült le. Több helyen (pl. a salgói, a zagyvái szénbányákban) a titkárok, különösen a függetlenített titkárok, nem választás, hanem kinevezés útján kerültek funkcióba.

02 A megyei pártvezetők makacsul ügyeltek a hibás elképzeléseken alapuló központi „útmutatások" betartására, lényegében elszakadtak a dolgozó emberek valós problémáitól. Ennek következtében a pártszervek fokozatosan elszigetelődtek a párttagságtól és végső fokon szembe kerültek a helyi lakossággal is. 1950 elején kísérlet történt a pártban megnyilvánuló kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére, amelynek okát a Központi Vezetőség 1950. február 10-i plénuma a pártdemokrácia elhanyagolásában látta. A pártélet fellendítése érdekében a Központi Vezetőség elrendelte valamennyi pártszerv és pártszervezet