Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

agitáló aktivistákat. Sőt, a rétsági járásban 56 fő visszadata MDP párttagsági könyvét, mert nem értett egyet a törvényjavaslattal.

48 Nagyobb tömegeket megmozgató felvonulásokra, összetűzésekre azonban nem került sor, s ez a kommunista aktívák, a falujárók, a demokráciához hű erők munkájának eredménye volt. A megye párt és állami szervei elég körültekintően készítették elő e fontos politikai kampányt. A falvakba 160 aktívát küldtek, több találkozót, gyűlést tartottak nevelőkkel, asszonyokkal. A „veszélyes helyekre" (kb. 10—12 község) a legjobb előadókat irányították, házi agitációban pedig — a hívő asszonyok meggyőzésére — elsősorban nőket kértek fel. A helyi pártszervek, a községi elöljáróságok s különösen azok kommunista tagjai, a falujáró csoportok, a NÉKOSZ-isták sokoldalúan magyarázták az iskolák állomosításának szükségességét. Felvilágosító munkájuk során számoltak a dolgozók vallásos érzelmeivel és gondolkodásával, valamint a reakció kifinomult taktikájával, de figyelembe vették az alsópapság, az egyházi iskolákban dolgozó nevelők véleményét is. A munkába a kommunisták bevonták a többi párt helyi szerveit is. A kisgazdapárttól azonban nem kaptak támogatást. A városi és községi képviselőtestületek, a társadalmi szervezetek, az üzemi kollektívák határozatilag mondták ki az iskolák államosításának fontosságát. A salgótarjáni városi képviselőtestület 1948. június 9-i egyhangúlag hozott határozatában és a VKM-hez küldött táviratában hangsúlyozta: „Tarthatatlan, hogy a reakció utolsó és legerősebb állása az egyház palástja mögött van."

49 Az ügy megyei győzelemre vitele szempontjából döntő volt a demokratikus érzelmű, lojális pedagógusok megnyerése, a kommunista pedagógusok aktív munkája, a reakciós, klerikális beállítottságú nevelők s nem utolsósorban az erősen kompromittálódott szerzetes tanárok, apácák elszigetelése. A június 3-i pócspetri eset után (az uszítás hatására a tüntetők meggyilkoltak egy rendőrt) a megyében is megtorpant az egyházi reakció támadása. „Az alsópapság céltalannak látta a további provokálást, sokan kitértek Mindszenty utasításának végrehajtása alól" — írja egy 1948. júniusi jelentés. A tömegek körében érezhetően változott a hangulat. Az iskolák átvétele rendzavarás nélkül történt. Csak elvétve fordult elő olyan eset, mint Tolmácson, ahol Drajkó Antal szatócs, vendéglős, bércséplő a nyilas érzelmű tanítóval az állami iskolát „plébániának" alakította át. A 8000/1948. VKM rendelet értelmében ezután átminősítő bizottságok alakultak, amelyek — az MDP helyi szervezeteivel együttműködve — helyszíni vizsgálatokat végeztek annak megállapítására, hogy kik azok a nevelők, akik nem kívánnak az államosított iskolákban tanítani. Nógrád megyében 19 szerzetes tanító, tanítónő, illetve tanár mondott le állásáról.

50 A felekezeti iskolák átvétele után az első lépés az elhanyagolt épületek rendbehozása, a zavartalan őszi tanévkezdés feltételeinek biztosítása volt. Az MDP kezdeményezésére „Dolgozók az iskoláért" elnevezéssel akció indult az iskolák megsegítésére. Nógrád városaiban, községeiben társadalmi bizottságok irányították és koordinálták a mozgalmat, amelyben döntően —• éppúgy mint a korábbi évek társadalmi megmozdulásaiban — a salgótarjáni, balassagyarmati és budapesti falujárók vettek részt. A salgótarjáni társadalmi bizottság által gyűjtött felajánlásokból több községi — így a ludányhalászi, magyargéci,