Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

kisgéci, nógrádszakáli — iskola felújítására is számottevő összeget fordíthattak. A falujárók az iskolákban számológépek, fogasok, ablakkeretek, dobogók, padok, kályhák javítását végezték, ablakokat festettek, üvegeztek. Űj padokat, asztalokat, székeket, ablakszárnyakat, táblákat ajándékoztak az iskoláknak.

51 Az iskolák államosítása után kiterebélyesedett a művelődésben meginduló demokratikus fejlődés. A párt Politikai Bizottsága 1949. február 2-án határozatot fogadott el a közép- és felsőfokú iskolák szociális összetételének megjavítására. Ennek alapján a VKM 1949 áprilisában intézkedéseket foganatosított a munkás-paraszt származású tanulók szociális és tanulmányi megsegítésére. Nagy erőfeszítések történtek Nógrádban is a tehetséges munkásgyermekek középiskolába irányítására. Az MDP megyei bizottsága rendszeres tájékoztatást kért az e területen folyó előkészítő munkáról. A két salgótarjáni középiskolában tanulószobát szerveztek azon munkás- és parasztgyermekek számára, akik a középiskola első osztályába felvételt nyertek. Az 1949/50. tanévben 30 utolsó éves általános iskolás nagyüzemi munkás gyermeke részére biztosítottak tanulószobát, külön nevelőkkel. Ugyanebben a tanévben a megyei középiskolákon kívül 17 nógrádi fiatal került az esztergomi pedagógiai gimnáziumba, 5 pedig a Csongrád megyei mezőgazdasági gimnáziumba. 1949 márciusában Salgótarjánban 5 hónapos, szakérettségire előkészítő tanfolyam indult 37 — a termelőmunkából kiemelt — munkásfiatallal. A tanfolyam elvégzése után zömükben felsőoktatási intézményekbe kerültek. Az 1948/49-es tanévben 683 dolgozó fejezte be a megyében az általános iskolát.

52 A munkás-paraszt fiatalok tömeges beiskolázását, a továbbtanulás mozgalommá fejlesztését az addigi szűk megyei köznevelési bázis kiszélesítése tette lehetővé. A középfokú szakoktatás 1950-es átfogó reformja a megyében ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumokat hívott életre, meghonosította a tanítóképzést, s eggyel növelte a gimnáziumok számát. Három év alatt, 1951-ig a megyében háromszorosára növekedett a tanulólétszám a középiskolák nappali tagozatain, négyszeresére a kollégiumokban és a dolgozók iskoláiban. A kollégiumokban 90 %-ban munkás-paraszt származású tanulók nyertek elhelyezést. A munkásfiatalok elsősorban technikumokba jelentkeztek, mert szüleik értékítéletében — mint a múltban is — az oklevelet és szakmát adó, a „kenyérbiztosító" iskolatípus állt az első helyen. E körülmény — tekintettel arra, hogy a továbbtanulásra lényegében a gimnázium készített fel — nehezítette nagyon sok tehetséges és kiemelkedő képességű munkás-paraszt származású nógrádi fiatalnak a felsőfokú iskolákba való eljutását.

53 Az iskolákban 1949-ben megszűnt a kötelező vallásoktatás, s nagy erőfeszítések történtek a marxista szellemű oktató-nevelőmunka kialakítására. A párt Politikai Bizottságának 1950. április 28-i határozata az iskolák elé feladatul tűzte a marxista-leninista szemlélet érvényesítését, a reakciós, idealista eszmei beállítottság elleni harcot, a társadalmi és természettudományos fejlődés törvényszerűségeinek megismertetését, valamint a gyakorlati munkára való felkészítést. A marxista-leninista világnézet térhódítását azonban erősen gátolta az 50-es évek elején eluralkodó dogmatikus felfogás, a bizalmatlanság és a türelmetlenség légkörének elburjánzása. A megyei párt- és állami vezetők a tanügyi testületen — a központi irányelvek alapján — mindenekelőtt a napi-