Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

Rimóc, Varsány, a mindkét Csitár, Keresztúr, Sipek, Dráh, Varbó és Trázs, Hollókő vára a hozzátartozó Pusztaalmás, Zsuny, Lóc és Bátka birtokokkal, valamint Somoskő várának uradalma, Dománháza, Baratony, Cered, Hidegkút, Öbást, Váralja, Újfalu, Lapujtő, Vendégi és Baglyasalja falvakkal. A megyénkben nagybirtokú ispánunk, Szécsényi László, családjának utolsó férfi tagja. Lehet, hogy már Albert nevezte ki és ez esetben Trájai Vitéz András az ő ispántársa, éppúgy, mint a felesége révén közeli rokonai, Rozgonyi Rajnáid 1442-ben és Rozgonyi György 1453—1454-ben. Méltóságát haláláig, 1459-ig viselte. Működése a legválságosabb időkre esett és maga írja 1454-ben, hogy az utolsó 15 évben a zavaros idők és főleg a „csehek" betörései miatt birtokai védelmére állandóan zsoldosokat kellett tartania és ezért vejétől, Losonczi Alberttől kölcsönöket vett fel, amiket visszafizetni nem tud, ezért feldúlt birtokait zálogba adja neki és Országh Mihálynak, akinek János nevű fia kisebbik lányának férje. Valószínű, hogy Szécsényi László utódai a nógrád ispáni székben birtokainak örökösei közül kerültek ki és ez — mivel a Mátyás királyt 1461ben Szécsényben vendégül látó Országh Mihály 1458-tól 1466-ig az ország nádora — valamelyik veje, Országh János vagy Losonczi Albert lehetett. A korszak ismert alispánjai 1444-ben Rédei Szandrin és Marczali Albert, 1447-ben Dályói Mihály és Pető Pál, 1448-ban pedig Legéndi Ágoston és Pilinyi Péter voltak.

7 Az özvegy Erzsébet királyné 1440 júliusában fogadta zsoldjába I. Ulászló (Lengyel László) és hívei ellen a cseh Brandejzi Giskra Jánost, akit Zólyom várával és uradalmával megajándékozva Sáros vármegye ispánjává is kinevezett. Ekkor vette kezdetét megyénkben a „huszita világ", ami nem tekinthető valamilyen cseh, szlovák vagy magyar népi megmozdulásnak, hanem az Erzsébet királyné és fia, V. László (1444—1457) pártjára szegődött, többnyire a huszitizmus valamelyik változatát valló zsoldosoknak a magyar főrenddé tett Giskra János vezérlete alatti dinasztikus érdekeket szolgáló harcának. V. Lászlónak Nógrádban is számos híve volt. Köztük a legtekintélyesebb Szécsényi László, Nógrád és Hont megyék ispánja és így Giskrának semmi oka sem volt megyénk katonai megszállására. I. Ulászló azonban 1440. augusztus 2-án Szanda várát és uradalmát — Erzsébet királyné birtokát — felerészben Rozgonyi Simon egri püspöknek és testvéreinek, felerészben pedig Kompolti Pálnak adományozta. Ekkor adott parancsot Erzsébet királyné Giskrának Szanda visszafoglalására, illetve füleki és szandai uradalmai védelmére. A cseh zsoldosok 1440 novemberében léptek e célból megyénk földjére, de fosztogató hadaikat a Szécsény melletti csatában szétverték és kapitányuk, Velkó is elesett. Ekkor Szécsényi László fiát, Jánost a cseh zsoldosok Nógrádból való visszahívását kérve Bécsbe küldte a királynéhoz. — Kérését nem teljesítették, és ezért Szécsényi László átállt Ulászló pártjára. Az 1441. év kisebb csatározásokkal telt el, amiknek az 1441. október 9-i szécsényi fegyverszünet vetett véget. Eszerint Szécsényi László, Nógrád és Hont vármegyék ispánja megegyezett Schellendorf Haskó zólyomi ispánnal, Körmöc város kapitányával és a Zólyom megyei városok polgáraival, hogy elfelejtik ellentéteiket és az okozott károkat kölcsönösen megtérítik. Ezentúl ki-ki szabadon, minden bántódás nélkül járhat