Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A FEUDALIZMUSBÓL A KAPITALIZMUSBA (1848—1849)

tését" is. Kiküldték a helyszínre Fráter Pál és Plachy Zsigmond táblabírákat, valamint Horváth István főszolgabírót, hogy „ott az úrbéri viszonyok megszüntetéséből eredett engedményekről a lakosokat felvilágosítván", nyugtassák meg őket és a rend és béke fenntartására figyelmeztessék. Básthy Miklós főszolgabíró pedig aziránt intézett kérdést a választmányhoz, hogy „a dolányi zselléreknek ott, mint majorsági pusztán, az úrbéri viszonyokat megszüntető szabályzatot kihirdesse-e?" Utasították, hogy „körülményes felvilágosító jelentést" tegyen arról, hogy „a dolányi zsellérek miről és mennyi szolgálatokat tettek" és annak elbírálása után fog a kihirdetésről dönteni a választmány. A fenti — tíz nappal március 15-e után — tárgyalt esetek is igazolják, hogy a jobbágyfelszabadítás híre rendkívül gyorsan terjedt el megyénk parasztlakossága körében és már ekkor felvetődött a zsellérkérdés. Az április 3-i közgyűlésen került sor gróf De La Motte Antal főispáni helytartó lemondására, valamint Dessewffy és Kubinyi követek jelentésének tudomásul vételére. Gróf Keglevich Gábor főispán is lemondott. Helyébe, április 20-án István nádor királyi helytartó Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára gróf Ráday Gedeont nevezte ki, aki május 1-én tartotta meg székfoglalóját. Beszédében nyomatékosan hangoztatta, hogy „a hűbéri rendszert népképviselet, a kiváltságokat jog, az önkényt pedig felelősség váltotta fel", ezek megvalósítása legfőbb célja. Kezdetét vette a márciusi törvények végrehajtásának megtárgyalása és intézése, a képviselő-választás előkészítése. Megalakították a választási bizottságokat. Ezek feladata volt — amihez a felekezetek papjait' is felkérték —• a választási törvénynek a nép számára való megmagyarázása. Május 2-án a hat választókerület területi beosztásával foglalkoztak, Kékkőt, Szécsény t, Losoncot és Füleket továbbra is járási székhelynek nyilvánították és kijelölték a járási választmányok tagjait. Elhatározták, hogy a törvényhatósági bizottság — a tisztviselők nélkül — 300 tagból fog állni. A megyebizottsági állandó választmány megalakítása során kitűnt, hogy az alig fog különbözni a forradalom előtti közgyűlések hasonló bizottságaitól. A Radicál lap május 11-i, „Népképviselet Nógrádban" c. cikkében keserűen rá is mutatott, hogy miként alakították meg itt egyhangúlag a 300 tagú állandó választmányt egy senki által s nem érthetően felolvasott lajstrom alapján. A „népképviseleti" választójogi törvény (1848. évi V. tc.) figyelembe vételével egybeállított központi választmány a jómódú nemesség soraiból került ki, és nem volt jelentős a falvak elöljáróságainak képviselete, mert azok a nagy távolságok miatt nem tudtak rendszeresen részt venni a sűrűn tartott üléseken. így az 1848. május 22-i tisztújítást lebonyolító választmány is túlnyomó többségében a középbirtokos nemesség képviselőiből alakult meg. Az ekkor lemondott Károlyi János első alispán helyébe Sréter László másodalispánt választották meg első, és az ő helyébe Horváth Elek kékkői járási főszolgabírót másodalispánnak. A tisztikarban csak kisebb változtatások történtek. Ezen a közgyűlésen tárgyalták a délvidéki lázadás elfojtása miatt szükséges 10 nemzetőr zászlóalj felállításának az ügyét- Mészáros Lázár hadügyminiszter Lányi Istvánt küldte ki toborzó biztosnak a megyébe. Vitális Sámuel esküdtet és Arendorffer György megyei seborvost rendelték ki mellé. A nemzetőröket osztályokba sorolták és a további intézkedések megtételére Horváth Elek