Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

Miklós tárnokmestert, Szécsényi Simon főajtónállót és Lévai Cseh Pétert találjuk. Később pedig Nógrád csaknem minden nagybirtokosát felvették, így pl. 1409-ben Balassa Lászlót, aki a Demeter mester halálával (1312) a köztevékenységtől visszahúzódó család újbóli szereplésének megindítója. A királyi hatalom képviselői — ekkor azonban már országos hivatalaik miatt sokszor csak nehezen elérhetően és így csak névlegesen — a megyés ispánok. A XIV. század utolsó évtizedeitől számbelileg megszaporodó okleveleink ellenére — jelen műben elsősorban a kiadott oklevelek viszonylag csekély száma miatt — a megyei tisztségviselők névsorát és hivataloskodásuk időtartamát nem tudjuk pontosan összeállítani. Figyelemre méltó azonban, hogy — talán egymást közvetlenül követően — három nádorfi volt megyés ispánunk, amiből részben a terület fontosságára, részben hagyományos gyakorlatra következtethetünk. A nógrádi ispánként először 1355-ben és utoljára 1384-ben említett Gilétfi János (Miklós nádor fia) helyén 1391-től 1396-ig Pásztói Jánost (Domonkos nádor fiát) említik, akit Ilsvai (Salgói) György (a török fogságba esett Lesták nádor fia) követett, de ennek ilyen minőségben való tevékenységéről csak 1416-ból van adatunk. Pásztói János és Ilsvai György nógrádi földesurak is voltak, és alispánjaik is mind ide való birtokosok lehettek. Közülük 1389-ből Gergely, 1400-ból Balassa Miklós és Keszi László ismeretesek. A megye 1400. január 12-én (Cserhát-)Surányban tartott gyűlésén Balassa Miklós mester, az 1400. július 19-én, az ugyancsak Surányban tartotton pedig Keszi László mester az alispán. A két iratból nem derül ki, hogy egyidőben, vagy tinztújítás eredményeként — egymás után voltak-e alispánok? A két volt alispán — Keszi László 1405. május 26-án a Gyarmat melletti nádori közgyűlésen, Balassa Miklós pedig a november 30-i (magyar-)nándori megyegyűlésen •— mint adósságukat meg nem fizető alperesek szerepeltek. Ilsvai György után — nem tudjuk mikor szűnt meg méltósága — 1421-től 1423-ig a hihetőleg nem nógrádi Szendi Mihály, 1433-ból a később is ispán Szécsényi László 1434-től 1437-ig, a Karancsberény mellett birtokos kiváló jogtudós és Zsigmond király bizalmi embere, Aranyi István (egyúttal Hont és Gömör megyék ispánja is) és 1440-től a kis-honti birtokos Trájai Vitéz András ismeretesek mint Nógrád megyei ispánok. Közülük csak Szécsényi László tartozott a bárók sorába. Ez időszakból, 1425-ben Rédei Szandrin és Csabai Tamás, 1431-ben pedig Csabai György és Balázstői Nagy Pál voltak nógrádi alispánok

5 A HUSZITA HÁBORÚK ÉS HATÁSUK A feszítő szociális ellentmondások, melyeket az egyházszakadás elhárítását célul tűző konstanzi zsinat sem tudott megoldani, a cseh királyságban lángra lobbantották a huszitizmust. Zsigmond ebben az uralma alá tartozó országban lépésről lépésre vesztette el pozícióját. 1421 márciusában kénytelen kivonulni Csehországból, és Morvaországban, közel a magyar határhoz, Hradisban állapodott meg. A vár magyar őrsége ekkor még meggátolta a husziták betörését. A husziták 1428-tól sokasodó betörései ürügyet szolgáltattak arra, hogy azokat