Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

ják ezt Zsigmond 1405. évi intézkedései is. Az első dekrétum VI. és a második XIV. és XV. tc.-ei kimondták, hogy a jobbágy az esetben is szabadon elköltözhet, ha a földesúr a kirótt bírságot egy hónap leforgása alatt nem hajtotta be. A második dekrétum XVI. tc.-e szerint pedig a költözködési engedélyt már megkapott jobbágy ellen volt földesura semmi vádat nem emelhet és vele szemben semmi követelést sem támaszthat. Ha mégis megtenné, a vármegye ispánja és szolgabírái a földesúr megbírságolásával szerezzenek érvényt a törvénynek és a földesúr térítse meg a jobbágynak az akadályoztatással okozott kárt. Viszont I. Ulászló 1444. évi dekrétumának XIX. tc.-e is — a szökött jobbágyok uraiknak való visszaadása — csak a régi gyakorlat újbóli hangoztatása. A „pusztásodás" — a jobbágytelkek különböző okokból történő lakatlanná válása -— az elhagyott szántók és rétek kihasználásával, már ekkor az állattartás nagyobb arányúvá válására vezethetett, bár erre nézve megyénkből nem állnak rendelkezésünkre adatok. Az állattartásra nézve is ismét csak a hatalmaskodásokkal kapcsolatban derül fény. 1395 áprilisában Zsigmond király utasította Nógrád megye hatóságát, hogy Libercsei Jakab diák és társai panaszára tartson vizsgálatot Sági Jakab fiai ellen, akik gazdatisztjeikkel, familiárisaikkal, valamint litkei és tőrincsi jobbágyaikkal együtt megrohanták Libercsét és az ottani jobbágyoktól 8 ökröt elvettek és Miksibe hajtottak, ahol — mivel kettőt visszaadtak — hatot még mindig visszatartanak. Hihető, hogy vidékünkön a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztés folyt nagyobb arányokban és a lótenyésztést — legalábbis a nagybirtokosok — alföldi jószágaikon űzték, mint pl. 1402-ben Losonczi László, akinek (Zagyva-)Rékason 230, Abádon pedig 60 ménesbeli lova volt. A sertéstartáson kívül a várnagyok hatalmaskodására is jellemző a következő eset: Zsigmond király 1398-ban Fogacsi Lőrinc özvegyét, Klára asszonyt négy fiú és három leány gyermekével együtt oltalmába fogadta és utasította Nagy Mihály szandai királyi várnagyot, hogy őket és javaikat védje meg. A várnagy ehelyett szántókat, kaszálókat és erdőt foglalt el tőlük, különböző károkat okozott és 9 jó disznójukat is elvette. A király ekkor Pásztói János országbírót utasította a további védelemre és a javak visszaadatására. 1400-ban pl. Balassa Miklós Pelényi Istvánt és Kucordi Gergelyt panaszolta be a királynál, mert azok embereikkel Szécsényi Frank országbíró utasítására megrohanták birtokait és szentpéteri jobbágyaitól sertéseket hajtottak el és a négy legjobbat levágták. Zsélyre is rátörtek, szintén sertéseket hajtottak el és a hét legjobbat ezekből is levágták és megették, jobbágyai két lovát pedig többszöri kérésre sem adták vissza/' A gazdasági tevékenység kisebb-nagyobb helyi bonyodalmaiból levont következtetések alapján csak töredékes képet tudunk alkotni a kétségtelenül fejlődő mezőgazdasági tevékenységről, ami a nemeség és a nagyurak életének is alapfeltétele volt. Részükről a vagyoni gyarapodásnak ekkor is a birtokukban levő jobbágy telkeknek minél nagyobb számban való megszerzése a cél, amit elsősorban királyi adomány révén tudtak elérni. A nyugalom helyreálltával Zsigmond számos nógrádi hívét is megjutalmazta. 1408-ban alapította meg az iránta hű bárók részére a Sárkány-rendet. Első tagjai közt megyénkből Szécsi