Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
állandóan cserélődtek, hanem azt is, hogy a zálogbirtokosok a kezükre jutott javakat igyekeztek minél nagyobb mértékben kihasználni, ami a jobbágyterhek, vagy a jobbágyok számának növelésében nyilvánult meg. Jeleztük, hogy a kilenced nem volt a jobbágy egyedüli szolgáltatása a földesúr számára, hanem azt még több, a helyi adottságoktól is függő „ajándék'' egészítette ki. így, 1402-ben (Zagyva-)Szentjakabon 49 1 A „mansio" volt lakott és 5 lakatlan. Minden egyes jobbágy adott a földesúrnak évente 1 kis ft-ot, húsvétkor 1 kenyeret, 1 sajtot, 2 tojást, az egész falu közösen pedig 1 oldal szalonnát és 2 bárányt. Karácsonykor minden jobbágy adott 1 kalácsot és 1 jércét, kivéve azt a négy parasztot, akinek nem volt szántóföldje. A gabona és a bor után járó kilenced mennyiségét azonban nem tudták megállapítani az összeírok. Ugyanekkor az említett birtokosnak Isaszegen 21 lakott és 9 lakatlan jobbágy telke volt, de azonkívül, hogy Szent Mihálykor (szeptember 29-én) 49 kis dénárt kötelesek a földesúrnak fizetni, az egyéb szolgáltatások nagyságát nem tudták megállapítani. A tiszántúli, fegyverneki birtokrészen pedig, ahol 16 lakott és 2 lakatlan telek volt az övé, ismét más feltételekkel találkozunk. Ilyen különbségek megyénk községei között is fennálltak. A szolgáltatások változó voltát befolyásolhatta a lakott és a lakatlan telkek aránya és szórtsága is. Pl. 1406 márciusában Bérceién — amikor azon Berceli András, János és Miklós a váci káptalan közreműködésével megosztoztak — a falu telkeinek helyzete a következő: András atyai házát, egy amellett nyugatról fekvő lakatlan telekkel együtt meghagyták András birtokában János telkei között. Kapott ezen felül 10 lakott és 1 lakatlan telket. Ezek közül 6 lakott telek Miklós telkeit délről nyugatra, a falu végéig határolta és az 1 üres telek is a határvonal mellett feküdt. A másik 4 lakott telekből 2 kelet és 2 nyugat felől vette közre néhai Lesták telkét, amit András kapott meg. Miklósé lett, András telkeitől északra 7 telek a nyugat felé folyó patak partján, amin János háza mellett átkelve, a néhai Lesták telkétől északra található 2 telek és végül, azok nyugati szomszédságában 2 telek. Az ilyen részletes, a falu belsejének különböző földesurak közti felosztását tárgyaló adatok falvaink helyrajzának és faluképének is fontos emlékei. Ismerjük még, hogy 1402-ben (Zagyva-) Szentjakabon volt egy torony nélküli templom, a néhai földesúr romladozó, javításra szoruló háza, egy kétkerekű vízimalom, amelynek kerekei közül azonban a második mégcsak készült és volt három rosszul művelt szőlő is. A jobbágy telkek pusztává válása miatt is hoztak olyan földesúri intézkedéseket, amelyek ellentétesek az 1351. évi törvénnyel. 1390-ben Péter váci püspök (1375—1400) Nógrád, Magyarfalu, Bérkénjéé és Szántó összes jobbágyainak elengedte pl. a neki és elődeinek régtől fogva járó szántást, vagyis a földművelő robot alapvető részét, a bor és a gabona kilencedet pedig a termés tizenketted részére mérsékelte. Hihető, hogy a jobbágyok megtartása, vagy birtokra csalogatása érdekében nemcsak a váci püspök tett ilyen vagy hasonló intézkedéseket. A nemesség, a polgárság és a jobbágyság elkülönülésében és a nagybirtokosok elleni harcban egyre fontosabb szerepe volt a jobbágyok szabad költözködési jogának, ami — miként az 1362. évi királyi figyelmeztetés igazolja — nem érvényesült az 1351. évi törvény követelményeinek megfelelően. Bizonyít-
