Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

ben királyi biztosokat is kiküldött. Nógrád megyében Businczi György veit az, aki a vámokat felülvizsgálta. Megállapításait, hogy megyénkben a király jogainak sérelmére nagyon sok birtokon szednek a földesurak vámot, 1405 májusában közölte Nógrád és Hont megyék Garai Miklós nádor jelenlétében tartott közgyűlésén, ahol azután a megyék alispánjai, szolgabírái és esküdtjei felsorolták a régi, jogos és az újabb, jogtalan vámszedőhelyeket és állításaikat esküvel erősítették meg. A még 1477-ben is fontosnak tartott ekkori megállapítások csak töredékesen maradtak ránk. Eszerint Herencsényben soha sem volt jogos a vámszedés. Losoncon a losonci földesurak és Vámoslehotán a Losoncziak régtől és jogosan szedtek vámot. Néhai Lesták nádor fiának, Györgynek Füleken és (Kis-)Romhányban, valamint a salgótarjáni nemeseknek régi, jogos vámszedőhelyeik voltak. Vácott is régtől fogva jogos a vámszedés, de a váci püspök és káptalan Kosd nevű falujában, „nem tudni mi okból", új vámot létesítettek. Szokolyán, néhai Kónya bán fiának, Simonnak volt vámszedő helye. A vámfizetés alól bonyolult kivételek voltak: Gután pl. azok, akik Vanyarcról Ácsára és onnét Vácra mennek, vámmentesek. Agárdon azok, akik Nagy vadkerten át Bánkra, onnét Peténybe, onnan Agárdra, majd pedig Gután, Nógrádon vagy Tolmácson át Vác felé mennek, vámot nem fizetnek. A Kiscsalomján, Nagycsalomján, Terbegecen, Nagygyarmaton (Balassagyarmaton), Ribán, Szentlőrincen, Dejtáron, Patakon, a három Vadkerten, Berkiben, Tereskén, Kisnógrádon, Felsőszátokon, Dedneken és Horpácson lakó népek és „vendégek", ha akár gyalog, akár lovon, akár áruval megrakott vagy üres szekerekkel Bánkra és onnét Felsőpetényen át Agárdra, majd pedig Vácra mennek, Gután, Tolmácson és Nógrádon nem kötelesek vámot fizetni. A tőlük mégis vámot szedő vámosok az útonállás bűnébe esnek. Azok, akik Ácsáról Nézsára, onnan pedig Peténybe mennek, Gután vámot nem fizetnek. Azok, akik Nagyvadkertről Tolmácsra és Nógrádra mennek, és e két helyen már vámot fizettek, ha Jenőn átmennek, ott nem fizetnek. Azok, akik Tarjánon át Verébre és onnan Tarra, onnét pedig Pásztora mennek s Bátonyon és Dorogon át térnek vissza, csak Taron kötelesek vámot fizetni, de azok, akik a Batva erdőn keresztül Homokterenyére, Nemtibe, Vásárosterenyére, Dorogra, Bátonyba mennek, vámot nem fizetnek. Felülvizsgálták még a kalondai és a vilkei vámokat is. Figyelemre méltó, hogy Verebén (Mátraverebély) nem volt vámszedőhely, pedig oda Zsigmond király 1398-ban, az akkor még őt támogató Verebi Péter mester, lippai sókamara ispán kérésére Nagyboldogasszony napi (augusztus 15-i) búcsújárással egybeeső vásárt adományozott, amely „az ország többi városai" vásárához hasonló, országos vásár jellegű volt és ezért az a mezővárosi jog megadásával egyenértékű. Egy 1401. évi oklevélből tudjuk, hogy ekkor Verebén át elsősorban Csetnek és Buda közt közlekedtek a hihetőleg főleg gömöri vasat szállító karavánok. Itt a vámmentességgel részben a búcsúsok odaözönlését, részben a mezőváros fejlődését igyekeztek biztosítani a földesurak.

3 A városfejlődést serkentő kereskedelmi forgalom ilyen gátjai mellett a folyamatos termelés akadályozója volt, hogy a XIV. és XV. század fordulójától egyre nagyobb méretűvé vált a zálogbirtoklás. Ilyen kölcsönügyletek címén több nógrádi birtok és váruradalom került a különböző hitelezők kezébe. Ez nemcsak azt jelentette, hogy egyes birtokrészek, sőt egész uradalmak gazdái