Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

és társadalmi problémák bontakoztak ki, amik — a földesúri elnyomás, a telekosztódás és az állami adókizsákmányolás miatti elszegényedés következtében — forradalmi hangulatot teremtve az 1514. évi véres eseményekben robbantak ki. 1514 az a fordulópont a jobbágyság és a nemesség viszonyában, amely a társadalmi fejlődést 1848-ig meghatározta. Politikai téren pedig a feudális állam ennek következtében is létrejött mohácsi csatavesztése tekinthető a korszak határvonalának.

1 A FEUDÁLIS ELLENTÉTEK ÉS AZ AZOK KIEGYENSÚLYOZÁSÁT CÉLZÓ KÍSÉRLETEK A XIV. század két utolsó és a XV. század három első évtizedében megyénk gazdasági, társadalmi és politikai életét nagymértékben befolyásolta a bárók és a köznemesség viszálya, aminek egyik lényeges indítéka a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás megszervezésére irányuló törekvésük volt. Mindkét fél igyekezett elnyerni az uralkodói támogatást. Az uralkodók — Mária királynő, majd pedig Zsigmond — ugyancsak igyekeztek mindkét felet hatalmuk támogatóiul megnyerni és érdekeiket azok érdekeivel összegyeztetni. Ez azonban a dinasztikus törekvések miatt csak nehezen volt megoldható. Az I. Lajos halálát követő időkben egyre nagyobb szerepet játszott a megyében a Losonczi család. Hatalmuk Mária és Zsigmond szolgálatába állítása érdekében Garai Miklós nádor számos ígérettel halmozta el őket. Jellemző az udvari pártszervezés módjára a nádornak 1384. június 30-án Losonczi László horvát bánhoz írt levele: „Nemes és nagyságos Losonczi István fiának, Lászlónak, atyánk fiának. — Kedves rokon! Királyasszonyunk akaratja az, hogy kegyelmed összes csapataival és népével — egyebet sem cselekedvén — hadba szálljon, és ha kegyelmed kívánja, ad kegyelmednek az övéiből egy várat, hogy feleségét abban hagyhassa, addig is, míg kegyelmednek nagyobb javakat adományozhat. A fenti ügyben a királyasszonynak írja meg kegyelmed szándékát." Losonczi László nem teljesítette a kérést. Ezért 1386-ban megfosztották báni méltóságától. Várakozó álláspontra helyezkedett, de végül is Mária királynő és férje, Zsigmond király (1387—1437) pártjához csatlakozott. Kezdettől fogva Mária hívei voltak megyénkben: Losonczi István — akinek a királynő 1386 áprilisában megengedte, hogy Gácsott várat építsen —, Kaplai János országbíró, Ilsvai (Salgói) Péter, Lesták és Lóránt is, akik részt vettek Zsigmond 1387. március 31-i székesfehérvári koronázásán. Zsigmond uralkodásának az az időszaka, amikor feleségének, Mária királynőnek (tl395) társuralkodója, elsősorban híveik megjutalmazásában és az érdekeiket támogató párt kialakításában telt el. Az 1395. évi sikertelen török hadjárat során — amelyben sok nógrádi katona is részt vett — Losonczi István seregével együtt elveszett és Ilsvai Lesták nádor, a salgói uradalom birtokosa, török fogságba esett. A nikápolyi vereség utáni külföldi útjáról visszatérő király igyekezett maga köré gyűjteni híveit, akiket megyénkből Szécsi Miklós és Szécsényi Kónya Simon képviseltek a kőrösudvarhelyi gyűlésen. Zsigmond távolléte alatt ugyanis az elégedeLlenek — megyénkben Verebi Péter volt a ve-