Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

hírt hozzon. 1345 nyarán I. Lajos a Kázmér lengyel királynak küldött segélyhad élére Szécsi Miklós nógrádi ispánt állította, aki felmentette Krakkót a cseh ostromzár alól. Részt vettek a megyei hadak a Velence elleni háborúban is. Zára ostromakor (1345. július 1.) Horsundorfer Farkas, Ecseg várának ura a király szeme láttára áldozta fel magát. Az 1350. évi olaszországi hadjáratba Szécsényi Tamás fia, Kónya, Szécsi Miklós és Gilétfi Miklós nádor fia, János kísérték el a királyt. 1352-ben a litvánok elleni hadjáratában a Rátót-nembeli Lesták és Szécsi Miklós vettek részt, akik 1352 márciusában Belez várának ostromakor meg is sebesültek. A megye nagybirtokosai közül a Szécsényiek, a Szécsiek, a Csellenfiak és az Erdélyben terjeszkedő Losoncziak azok, akik udvari szolgálatokat láttak el. A nógrádi nagyurak bandériumaiban számos megyénkbeli kisnemes és katonáskodásra kényszerített jobbágy is harcolt. A rengeteg pénzt felemésztő hadjáratok jóformán semmi haszonnal sem jártak és csak kevesek számára jelentettek előnyt a harcokban véghezvitt szolgálatokért nyert birtokadományok. Számos udvari tisztséget és megbízatást szintén kisebb birtokadományokkal és birtokcserékkel jutalmazott a király, amit elősegített az is, hogy I. Lajos főleg élete utolsó éveiben Zólyomba és Diósgyőrbe utaztakor többször tartózkodott megyénk területén. Ezek — bár a várbirtokok kialakítását előmozdították — nem voltak olyanok, hogy I. Károly korának birtokállományát jelentősebb mértékben módosították volna. I. Lajos halála után leánya, Mária (1332—1387) nevében kezdetben anyja, az özvegy Erzsébet királyné uralkodott, akinek legfőbb tanácsadója az idősebb Garai Miklós volt. A Garai-párt elleni hangulatot még le tudták csillapítani. Ebben szerepe volt Mária királynő 1384. június 22-én kiadott nagy fontosságú, a nemesség országos ügyek intézésében való részvételét elismerő dekrétumának, ami legalizálta és lezárta az egységes nemesi osztály kialakulásának tényét. II. Károly uralkodóként való meghívását és 1385. december 31-i megkoronázását azonban már nem tudták megakadályozni. A király 1386. február 24-i, merénylet miatti halála nyomán kitört lázadás pedig felborította a helyzetet, A kialakult új körülmények között megyénk nagybirtokosainak is jelentős szerepük volt az események alakulásának befolyásolásában.

14 A XIV. század elején megyénkben négy nagybirtokos család volt: a Záhok, a Szécsényiek, a Demeter ispán halála (1312) után a politikai életből kiszoruló Balassák és a Losoncziak. Ez utóbbi, bár tagjai az ország legnagyobb birtokosai sorába tartoztak, ekkor megyénkben csak a többiek után következett, mert mint Szécsényi Tamás erdélyi vajda támogatói, főleg erdélyi birtokaik gyarapításával foglalkoztak. Az esztergomi érsekség és a váci püspökség birtokai megyénkben nem érték el a világi nagybirtokok méreteit. Záh Felicián 1330. évi merénylete után birtokai zömét a Feliciánt leszúró Ákos-nembeli Csellen fia Sándor fia János mester, a királyné asztalnoka, valamint testvérei, Miklós esperes és Jakab — a Csellenfiak — kapták meg. Így lett az övék — a Záh nemzetség birtokai közül — Tenketelke, Elesztény, Mátyástelke, Karancsság, Lapujtő, Kotrocó, Etes, Dangatelke, Szánas, Pauli (Pálfalva), Hártyán, Ságújfalu. Ludvég, Dollány, Dájó, Berentefölde, Tőrincs, Litke stb. részben vagy egészben és a Kis-Hont és Gömör megyékben levő Záh-birto-