Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

akik már Sóvár ostrománál is kitüntették magukat. Károly különösen Szécsényi Tamás hűségét értékelte nagyra, amit gazdag birtokadományokkal is igyekezett meghálálni. A rozgonyi csata után a Kacsicsok által irányított nógrádi hatalmaskodások felszámolására Szécsényi Tamás, Fónyi Balázs füleki várnagy, Debreceni Dózsa és Drugeth Fülöp vonultak haddal Hollókő ellen, és azt elfoglalva, csakhamar a király híveinek kezébe került Baglyaskő, Somoskő, Ecseg és Sztrahora vára is. A király egymás után kobozta el itt is a Csák-pártiak birtokait. Így 1315-ben Záh Felicián összes javait, de az elkobzások nem mindig voltak keresztülvihetők és az új birtokosok azokba általában csak Csák Máté halála után (1321. március 18.) ülhettek be. Záh Felicián is, amikor meghódolt, birtokait visszakapta, bejáratos lett a királyi palotába, és leánya, Klára, a királyné udvarhölgye lett.

13 Az új nagybirtokos bárói réteg kialakulása megyénkben 1310 és 1340 között történt. A királypártiak minden alkalmat megragadtak, hogy birtokaik növelésére önhatalmúlag is elkobozzák a Csák-párti, vagy az ezzel gyanúsítható kis- és középbirtokosok javait. Élenjáró személyiség volt körükben a Kacsicsnembeli Szécsényi Tamás. Nemcsak a pártütő rokonaitól elvett több váruradalom — Hollókő, Somoskő, Baglyaskő és Sztrahora — lett az övé 1313 és 1324 között, hanem a Csák-párti nagyurak kisebb familiárisainak birtokaira is rátette a kezét. 1319-ben Varsányi István és fiai, Mihály és András elkobzott varsányi és pilisi, magszakadás címén pedig Pilinyi Péter pilinyi birtokát kapta meg. 1321-ben a megye egykori ispánjának, Dráhi Tamás fiainak javait és 1327-ben pedig — miután elfogatta és halálra kínoztatta Poghi Endrét és tizenegy rokonát — azok nyergesi, fel- és alpogi (ma Endrefalva) birtokait elfoglalta. Jellemző a megfélemlített megyei közéletre, hogy ez a tette csak három évtized múlva derült ki, amikor 1348-ban az ifjabb Poghi Endre a csak őt ért kár nagyságát 5000 márkára becsültette az esztergomi káptalannál. 1327-ben az Aba-nembeli Domokos, Aba és János sztregovai, rárósi és hartyáni, valamint Varbói Mihály varbói és trázsi (ma Örhalom) birtokait kapta meg Szécsényi Tamás azok hűtlensége címén. Ugyanígy jutott Rimóc és Csobánka birtokába is. A Rátót-nemzetség tagjai is igyekeztek gyarapítani megyénkbeli birtokaikat. Kisebb sikerrel azonban, mint Szécsényi Tamás, mert Záh Felícián 1315-ben Domokos nádornak adományozott összes javait — annak I. Károly pártjára állása után — elveszítették. Számos, főleg Szécsényi Tamás és a Rátót-nembeliek familiárisainak megjutalmazásat célzó egy-két falura szóló birtokadományozás is történt. Szécsényi Tamás és familiárisai hatalmas birtokokat szereztek Erdélyben is, ahol az ő révén szinte egész nógrádi birtokos kolónia alakult ki. Csak erdélyi birtokainak nagysága mintegy hetvenezer holdra becsülhető. Megyénk bárói és familiárisaik részt vettek I. Károly és I. Lajos (1342— 1382) dinasztikus érdekű hadjárataiban is. A Basarába havasföldi vajda elleni vesztes hadjáratban 1330 nyarán Szécsi Dezső önfeláldozása mentette meg a király életét, Csór Tamás pedig a lovát adta át a kimerült királynak. Csór Tamás 1333-ban a Nápolyba vitt Endre herceg nevelője és udvarmestere 1334ben már újból itthon volt. 1335 júliusában őt küldték Nápolyba, hogy Endréről