Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
Benedeknek (ipoly-)galsai birtokára támadtak és ott 20 jobbágy lakóházát felperzselték, 10 lovat és 15 ökröt elhajtottak. Ez időben tört ki a Rátót- és Kacsics-nembeliek családi háborúja is. A Rátótok Pásztónak, Hasznos és Ágas várának urai, szövetségben az Ákos-nembeliekkel, megrohanták a Kacsicsok birtokait és Kacsics-nembeli Lesták, két rokona és 11 szolgája lemészárolása után elfoglalták és lerombolták a (mátra-)szőlősi várat. Csak hosszas közbenjárás és egyezkedés után békült ki 1290-ben egymással a két nemzetség, és kölcsönös házasságkötések útján igyekeztek nemcsak a békét, de vagyoni érdekeiket is biztosítani. III. Endre (1290—1301) mellé álltak azok a nagyurak — megyénkben a Tomaj-nembeli Dénes és a Balassa-ős Demeter mester — akik rendet szerettek volna teremteni az országban. 1290 szeptemberében ők kísérték el megyénken át a Szepességbe a menyasszonya elé menő királyt. A király nagy súlyt helyezett a nógrádi urak megnyerésére és ezért is tartózkodott 1294 májusában megyénkben. Demeter mester 1298-ban a sokak által támadott III. Endre érdekei védelmére szövetséget kötött Amadé nádorral, Ernye bán fia, István országbíróval, a Rátót-nembeli Domonkossal, Nógrád megye ispánjával és Szécsi Pál mesterrel. Ez azt eredményezte, hogy Nógrádban nem volt jelentős bázisa az Anjou-pártnak. 1299-ben Demeter már sikerrel vette fel a testvérét, Bettért elfogó Csák Mátéval szemben a harcot és annak egyik várát el is foglalta. A nagy eréllyel elkezdett leszámolásnak azonban véget vetett utolsó Árpád-házi királyunk, III. Endre 1301. január 14-i váratlan halála. Az Árpád-kor utolsó évtizedeiben a királyok és a nagyurak közti hatalmi súrlódások összefügggésben álltak az egységes nemesi és jobbágyosztályt kialakító mozzanatokkal is. Ezek egyik állomása az 1298. évi törvényhozás. 9 A pápai beavatkozási törekvések Károly Róbert (I. Károly 1308—1342) trónigényében csúcsosodtak ki. A hívei elleni harcokban megyénk nagyurai is részt vettek. Köztük Demeter mester zólyomi ispán a legjelentősebb. Első dolga birtokai haddal való visszafoglalása volt. Csák Máté is azok közé tartozott, akik hatalmuk és gazdagságuk gyarapítására minden eszközt megragadtak. Nógrádban is sok híve akadt. Köztük a Záh, a Kacsics és a Hont-Pázmán nemzetség számos tagja. Velük szemben Balassa Demeter szervezte meg a királyhű tábort. Főtisztje Madách fia Pál volt. A XIII. század utolsó évtizedeiben az ország területének jelentős része ugyanis a királyi hatalomtól majdnem teljesen független nagybirtokra bomlott szét, mert ezek urai, az oligarchák hadsereget tartottak fenn, birtokukon beszedték a királynak járó adókat, jobbágyaik felett bíráskodtak. Velük szemben a királyhű nemesség a megyékben szervezkedett és a vagyonát féltő egyházzal együtt a központi hatalom megerősítésére törekedett. A cél érdekében hozott törvényeket azonban a nagyúri birtoktestekre széthullott országban nem tudták minden tekintetben megvalósítani. Ez történt az 1290—1291. éviekkel is, bár a nemesi vármegyék kialakulása szempontjából rendkívül fontosak. Ugyanígy jelentős III. Endre 1298-ban kelt II. törvénykönyve is, amely a köznemesek jogait igyekezett a bárók hatalmával szemben biztosítani. Ez a nemesség és a bárók, valamint a nemesség és közvetve a jobbágyság egymástól való elkülönülésének egyik fontos állomása. 10 5 Nógrád megye története 65
