Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

nagybirtokok királyi támogatással való kialakítása. Megyénkben ennek első haszonélvezői a Balassa-család ősei voltak. A Balassák nógrádi vagyonának alapjait lerakó Detre fia Mikó ispán birtokszerzéseit és azok királyi támogatását igazolják a következő adatok: IV. Béla már 1236-ban megerősíti Detre ispánt a nógrádi Sztracin, a felerészben nógrádi, felerészben honti Zahora (Erdőmeg) és a honti, de Borsodban, Diósgyőr közelében fekvő Cserne várföldek birtokában, amiket az még II. Endrétől kapott. 1244-ben a Tomaj-nembeli Szenna fia Gados adta el 15 márka ezüstért Esztergály faluban levő birtokát Mikónak, akit Jákó nevű megbízottja képviselt az esztergomi káptalan előtti üzletkötésnél. IV. Béla 1246-ban a Hont várához tartozó Gyarmat nevű földet (ma Balassagyarmat) kivette a vár kötelékéből és Miklósnak, Detre (a Balassák őse) fiának adta cserébe annak Újfalu és Palugya nevű liptói birtokaiért. 1250-ben a nógrádi Ludány föld ügyét, a budai káptalan előtt, Pál pápai plébános és a sztregovai Deodátus, a király „ügyvédje" bonyolították le. Eszerint a Ludány faluból való Hazug, Zoltán, Benedek és István az Ipoly partján fekvő örökölt földjük felét 8 márka ezüstért eladták a királynak, amit a sztregovai Deodátus nyomban ki is fizetett. A föld másik, Mártonnak, Szörd fiának örökölt tulajdonát képező feléért pedig a Heves megyei Hort nevű földet adta a király. Ugyancsak 1250-ben Pál pap. a király káplánja, a budai káptalan előtt eladta a Ludányban levő négy és a Halásziban levő két ekealja földjét Detre fiának Mikónak és Detrének, valamint Bitérnek, Mikó fiának, 20 márka ezüstért. 1251-ben az Esztergályba való Söpke, Vácik fia, királyi jóváhagyással adta el a IV. Béla adománya folytán bírt Nyerges nevű földjét (Nógrádszakáltól délre a Nyerges patak völgyében) Mikónak 7 márka ezüstért. 1252-ben pedig ismét Mártonnak Busa és Ludány nevű még meglevő földjeiért a Borsod megyei Valkazt adta cserébe IV. Béla, aki azután ezeket a busái és ludányi földeket Mikó zólyomi ispánnak adományozta.

2 Ez a cserékkel egybekötött birtokadományozási sorozat azt igazolja, hogy IV. Béla is — az ősi gyakorlatnak megfelelően — a személyéhez hű arisztokrácia kiépítésére törekedett. Ez azonban nála már csak az egyik biztosítéka hatalma megvédésének, mert minden elődjénél jobban törekedett a királyhű köznemességnek, mint „rend"-nek a kialakítására. Erre a fiával kapcsolatban támadt hatalmi viszály is késztette. A békés fejlődést ugyanis 1261-től kezdve az ifjabb királlyá koronázott István zavarta meg, aki 1262 őszén megkapta a Nógrádtól Sárosig terjedő országrészt. Megyénk ismét az 1104-ben megszüntetett dukátushoz hasonló, a király közvetlen felügyelete alól kivont terület részévé vált. 1264-ben IV. Béla megtámadta fia országrészét. A nemeség csakhamar átpártolt hozzá, előzőleg azonban versenyt pusztította egymás birtokait. Megyénkben István híve maradt Csete fia Aladár és a Záh-nembeli Jób, a feslett életű pécsi püspök, akinek hanyagsága folytán Ágasvára IV. Béla híveinek kezébe került. A Zagyva völgyében a Rátót-nembeli Porc István is hű maradt az ifjabb királyhoz, ami súlyos veszteséget jelentett számára, mert elesett királynéi tárnokmesteri javadalmától és birtokait is feldúlták a Béla-párti Aba-nembeliek, akik gyűlölték, mert az Aba-nembeli Vata fia Lászlót elfogta, és azt István kivégeztette. Csatlakozott hozzá (Salgó-)Tarján egyik földesura, a Kacsics-nembeli Péter is. István 1265-ben jelentős hadisikereket ért el, de isaszegi győzelme sem ragadta el, ha-