Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

gyi Miklós, Béla egyik legodaadóbb híve és külföldi követség járója, s az ugyancsak a külföldi ügyekben tevékenykedő Makó ispán, 1247-től tugári birtokos. Nógrádi birtokosok voltak még a mohi csatából megmenekült Detre zólyomi ispán, a Balassák őse, Máté fia Detre, a Bebek-család őse, és a Pok-nembeli Móric, aki 1246-tól Fülek várának és uradalmának ura.

31 A X—XIII. SZÁZADI NÓGRÁDI FALVAK A feudális terhek legfőbb hordozója a falu. A honfoglalás utáni falvak lakossága általában a hódítók és meghódítottak, a szabadok és a szolgarendűek két nagy osztályára tagozódott. Ez a társadalmi kettősség a királyság megszervezése után is fennállt. Mivel pedig a királyi vármegye nem a mai értelemben vett zárt megyehatárok közti politikai tájegység, hanem inkább csak egy vár ispánjának hatáskörébe tartozó, különböző kötelezettségekkel terhelt emberek közössége, ezért a katonai és szolgáltatási ügyek sokkal nagyobb mértékben tartoztak a megyei faluigazgatás körébe, mint később. Ezt kiegészítette az egyházi igazgatásnak ugyancsak a falvakra épülő rendszere. XI. századi törvényeinkben több olyan, a falvak életére jellemző adat található, amely a nógrádi falvakra is vonatkozott. Ezek szerint a XI. századi falu még olyan dolgozó és katonáskodó szabad emberek közössége, akiknek szolgáik és rabszolgáik is vannak, akik számos ügyükben saját maguk intézkednek és akiknek vállaira épp ekkor kezdenek addig nem ismert terheket rakni. A falvak lakosságának ez a kevertsége egyre fokozódott. Ennek következtében a XIII. század elejére a szabad és szolgamanziók, várjobbágyok és várnépek gazdasági udvarral körülvett telkes házai állottak egymás mellett. Sőt, egy-egy településen belül királyi, érseki, káptalani, monostori és magánföldesúri elemek is éltek — részben ilyen volt Nógrád, (Érsek-)Vadkert, Tereske stb. — és ezek lakóházai csak esetleg épültek külön csoportba. Annak, hogy a XI. században a falvakat szabad emberek közösségének tekintették, több oka volt. Egyrészt a falvak eredetileg a szabad nemzetségek falvai és lakóik — még később is, amikor földesúri hatalom alá jutottak — megőrizték személyi szabadságukat, másrészt nem tekintették falunak, hanem ha a településen kívül esett, prédiumnak nevezték a szolgák és rabszolgák településeit, amelyek eredetileg annak a falunak a részei, ahol az uruk lakott. Ezek csak később lettek falvakká, mint pl. Cserhátszentiván. Így azután a prédium eredetű szolgafalvak és a szabad falvak tarka egyvelege alakult ki.

32 A falu a vagyonjogi viták és bűnügyek elintézésének helyi, a szokásjog alapján ítélő fóruma. A faluközösség feje a bíró. Talán örökölt, talán választott tisztség. Ö dönt az ő házában, az ő tüze, a falu tüze, „füstje" mellett. NógFádban még a XVIII. század első harmadában is „a falu füstinél" dönt a bíró a vitás ügyekben, és akkor nagy a tekintélye, ha gyorsan, bölcsen „egy füst alatt" intézkedik. A törvénylátásban a falu tapasztalt öregei (a későbbi esküdtek) is részt vettek. Miként a városi bíráskodásban a leányvárostól az anyavároshoz lehetett jogorvoslásért fordulni, úgy a falusi bíráskodásban is volt perátvitel az egyik falutól a másik faluhoz. Ez általában a régebbi falvakból kirajzott újabb