Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

Jegyzetek

28 Az Aranybulla a királyi szerviensek jogait illetően elrendelte, hogy közülük senkit perbehívás nélkül elítélni, vagy „valamely hatalmas kedvéért'' bántalmazni nem lehet. (II. tc). Főbenjáró, vagy birtokuk elvesztet jelentő pereikben a nádor, a király tudta nélkül, nem ítélkezhet. (VIII. tc). Ha valaki közülük meghal, vagy ha valakit közülük halálra ítéltek, vagy ha perdöntő párviadalban esik el, annak feleségét hitbérében károsodás nem érheti (XII. tc). — Sem collecta, sem szabad dénár-adót jószágaikon nem szedhetnek (III. tc). Birtokaik után a tizedet nem pénzben, hanem terményekben kell szedni. (XX. tc). — Hívatlan házukban vagy falujukban a király sem szállhat meg. (III. tc). Erdeikben vagy rétjeiken a király disznait, engedelmük nélkül, ne legeltessék. (XXII. tc). A szolgálattal szerzett birtokot senki tőlük el nem veheti (XVII. tc). — A fiú utód nélkül elhalt birtokának negyedrészét leánya kapja, többi részéről szabadon rendelkezhetik. Végrendelet hiányában rokonai örökölnek és csak akkor száll a birtok a királyra, ha ilyenek nincsenek (IV. tc). Ha ellenség támad az országra, mindnyájan kötelesek hadbaszállni, ha azonban a király az országon kívül akar hadat viselni, nem kötelesek vele menni, kivéve azokat, akik közülük ispáni tisztet viselnek, de azok is, csak a király költségén. (VII. tc). — Ha egy nagy úr, vagy nemes ember a hadjárat során elesik, fiát a király ajándékozza meg (X. tc). — Ha bejelentik, szabadon állhatnak a király, vagy az ifjabb király pártjára és ezért birtokukra nézve semmi kár sem származhatik és a két udvar valamelyikében kezdett pert, annak bevégezte előtt, a másik udvarba átvinni nem lehet. (XVIII. tc.) — István király ünnepén tartani szokott székesfehérvári törvénynapokon mindegyikük megjelenhetik és ügyes-bajos dolgait előadhatja (I. tc). — BCS 87—88., 92— 94. és 99—100. p. 29 1232-ben a Zala mindkét partján lakó szerviensek bíráskodásra kértek és kaptak felhatalmazást a királytól és egy püspöknek az egyik hatalmaskodó nagybirtokos elleni perében döntöttek, az ítéletet azonban még nem tudták végrehajtani, és erről adtak ki oklevelet. — EBÁJ 88. p. — A bilochusok ítélkezésére nézve 1. Aranybulla V. tc. a 13., 22., és 26. sz. jegyzeteket. 30 KKVr 346—351. p. 229. sz. — MARCZALI HENRIK: Magyarország története az Árpádok korában. MillT II. 361. p. — Az, hogy a királyi kúriában a bodrogi ispán ítélkezik az ügyben, nem jelenti azt, hogy a felek Bodrog megyeiek voltak. — GÁRDONYI ALBERT: Budapest legrégibb kiváltságlevele. Turul, 1910. (XXVIII. évf.) 84. és 117. p. — ZLÜ 19—20. p. — 31 RNm 378—381. p. — RHm 307. p. — Gömör—Kis-Hont vármegye, 481—482. p. — IV. Béla andrásfalvi esetére nézve, a lócserét a Hont-Pázmán-nembeli János fia Andrásnak tulajdonítva: RÉSÖ ENSEL SÁNDOR: Nógrád megyei helynévmagyarázatok. — Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1880. febr. 8. (VIII. évf. 6. sz.). — A salgótarjáni Karancs Szálló helyén talált kútra és az abban lelt tatárjárás előtti fejszére és korsóra nézve a Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának megállapítását 1. a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeumban. — A karancsi kápolnára: néhai KRÚDY PÁL karancsberényi lakos szíves közlése és Nógrád megye műemlékei. Budapest, 1954. Bocsárlapujtő, 150. p. Anjou-kori levelek (XI—XIV. század). Sajtó alá rendezte: MAKKAI LÁSZLÓ — MEZEI LÁSZLÓ. Budapest, 1960. 153—155. p. 32 BARTHA A. i. m. 112. p. — HAJNAL ISTVÁN: Az európai város kialakulása. Városi Szemle, 1941. 804. p. írja, hogy az európai feudális társadalmakban a lakosság zömének kezdettől fogva túlnyomó nagy részben a mezőgazdaság nyújtotta a megélhetés alapját. Európa a XIII. századig „a föld társadalma". — BJSm 296. p. — SZMP 9—10. p. SZABÓ ISTVÁN: A középkori magyar falu. Budapest, 1968. 78—81. p. 33 EFfb 8—10., 22—23. p. — A „falu füstinél" való XVIII. század első harmadában még meglevő bíráskodásra: NmL. Nm. kgy. iratok 25. doboz, 1720. — I. István király II. törvénykönyve, VIII. tc. I. László király II. törvénykönyve, IV. és V. tc. — Kálmán király I. törvénykönyve, LI. és LXIII. tc. — SZABÓ I. i. m. 85—86. p. .ahol a Váradi Regesztrum alapján összeállította az abban előforduló 223 bűn eset XIII. század eleji falusi életre jellemző statisztikáját. Eszerint volt: lopás