Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

1785 tényleges népesség fő 1785 adózók (becslés) fő adózók fő 1831 növekedés % összlakossá fő 1869 növekedés a 1785-höz % Lest 1359 1349 1272 6,4 1044 —23,0 Szügy 1279 1145 1235 7,8 918 —28,2 Málnapatak 1258 1226* 1932 56,0 4196 233,5 Jenő 1237 1227* 1400 14,0 1538 24,3 Buják 1235 1187* 1666 40,3 1903 54,0 Kis-Terenye 1192 1166* 1781 52,9 2240 87,9 Ecseg 1143 1130 1520 34,5 1779 3,1 Bércei 1110 1076* 1634 51,8 1608 44,8 Szőlős 1093 1069 1220 14,1 933 —14,6 Karancs-Keszi 1083 995* 1389 39,6 1302 20,2 Becske 1073 931 1048 12,5 1026 —4,3 Vanyarc 1054 1046 1170 2,2 1378 30,7 Lőrinci 1051 1039 1446 39.1 1894 80,2 Megyer 1000 712 1325 86,7 1404 40,4 Lapujtő 978 894* 1071 19,7 1017 3,9 Turopolja 963 963 1223 26,9 1213 25,9 Kosd 937 929* 1384 48,9 1610 69,6 összesen 19 045 18 084 23 706 31 27 003 41,6 Hasonlóképpen nem arányos a fejlődés a megye többi falvainál sem. Némileg érzékelteti e változást az 1785. évi 267 és az 1831-ben felmért 347 településnek a számaránya is. A 80-nal több településszámot — néhány 1785. évi község egybevonása ellenére —• a lakott puszták feltüntetése eredményezte. Ezek a puszták 1785-ben, ha egyáltalában felmérték azokat, a községek számadataiban szerepeltek. Pl. Salgótarján tényleges népessége 1785-ben 545 főt tett ki, adófizetői 1831-ben 808 főt, de külön mérték fel Ponyi, Sárvölgy, Szőrös és Szabadi pusztákat, amelyek lakossága 56 főt tett ki és így a falu közigazgatási területén valójában családtagokkal együtt 867 adófizető élt. A települések lélekszáma és csoportjaik százalék szerinti megoszlása a következő (a mai területen fekvőknél zárójelben a más megyékhez csatoltak):