Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

tukra adandó válasz megérkeztéig függessze fel tevékenységét. Wenckheim hajthatatlannak bizonyult, és megparancsolta az augusztus 28-i közgyűlés megtartását. Az ülés megnyitása után Gyürky Pál első alispán eltávozott, de a visszatartott Gyurcsányi Gábor másodalispán elnöklete alatt elhatározták a rajtuk esett sérelemnek a megyékkel való közlését és a tárgyalások másnapra halasztását. A királyi biztos a gyűlés 29-i folytatását megtiltotta, készenlétbe helyezte a katonaságot és azzal akadályozta meg a tisztviselők és a rendek belépését a megyeházába. Az összegyűltek azonban kijátszva intézkedéseit és az azokat már támogató Gyürky első alispánt, kezdték látszólag elhagyni a székvárost. Ezért, hogy a rendek végképp lecsillapodjanak, Wenckheim is tá­vozott. A nemesség azonban nem ment haza, hanem szeptember 1-én Szügy­ben, a régi megyeházán, Gyurcsányi másodalispán elnökletével közgyűlést tar­tott, amelyen tiltakoztak a törvénytelenségek ellen, a sérelmeiket a megyék­kel átiratban közölték és óvásukat a váci káptalannál letétbe helyezték. A kancellária megtiltotta a megyéknek, hogy Nógrád sérelmeit közgyűlé­seiken tárgyalják, de ekkor már Abaúj, Bereg, Borsod, Hont, Gömör és So­mogy magukévá tették az ügyet. Wenckheim, miután lemondását Koháry kancellár nem fogadta el, november 4-én közgyűlést hirdetett. Katonasággal vétette körül a megyeházát és katonatisztek kíséretében vonult be az üléste­rembe. A megjelenni vonakodó Horváth Gedeon, Sréter László és Tihanyi Fe­renc szolgabírákat egy alezredessel vezettette be a terembe, ahol az augusztus 25-i jegyzőkönyvet széttépette, az újoncozást és az adózást elrendelte. Mivel pedig az adószedők nem voltak hajlandók a kivetéseket elvégezni, azokat sa­Játkezűleg írta be a községek adókönyvecskéibe. Feladatát december végéig sikerrel befejezte. 11 Nógrád megye nemességének felekezeti síkon elindult, főleg az első alis­páni állás betöltésére irányuló közgyűlési vitái a felhozott érvek és az idő­közben kiadott kormányhatósági rendeletek következtében országos jelen­tőségű politikai üggyé nőtték ki magukat, és a nógrádi sérelmeket tárgyaló törvényhatóságok állásfoglalása is az országgyűlés mielőbbi összehívásának követelésében csúcsosodott ki. Ezért a központi kormányzat 1824 szeptem­beréig nem engedélyezte Nógrádban közgyűlések megtartását. Ez idő alatt különböző szervei a történtek kivizsgálásával voltak elfoglalva. A szeptember 7-i, Brunswik főispán elnökletével tartott közgyűlésen olvasták fel a rendek múlt évi magatartását szigorúan megdorgáló királyi leiratot, amire mérsékelt hangú feliratban válaszoltak. Elhatározták azonban, hogy a volt királyi biz­tosnak községi adókivetési ügyében panasszal fognak élni az országgyűlésen, amire 1825. július 3-án adták ki a királyi meghívót. A szeptember 11-én megnyíló országgyűlésre Gyurcsányi Gábor másod­alispánt és Prónay János első aljegyzőt küldték követként. Szereplésük a ne­mesi jogok védelmében merült ki. Prónay, amikor a kormányzat a jobbágy­telken lakó nemesekre is ki akarta terjeszteni az adófizetést és az azzal kap­csolatos összeírást, hevesen szállt síkra a nemesek adómentességi jogáért, Gyurcsányi pedig, a megye nevében kijelentette, hogy a kérdés tárgyalására az 1741. évi VIII. tc. értelmében sor sem kerülhetett volna. Felszólalása nagy vihart idézett elő. A király leiratban utasította rendre a nógrádi követeket és 19 Nógrád megye története 289

Next

/
Oldalképek
Tartalom