Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

utasította Ghyczy József toronáli főispánt, hogy vizsgálja meg, kik voltak a követi utasítás szerzői? Ghyczy királyi biztos az 1825. szeptember 26-i közgyűlésen csak annyit ért el, hogy a rendek feliratban igyekeztek mentegetni a követi utasításokat. Gyurcsányi megbüntetése is elmaradt, mert az egyik diétái ülésen kijelentette, hogy vármegyéje nem akarta az országgyűlés méltóságát megsérteni. Brunswik főispán, mint a főrendi tábla tagja, amikor az alsó tábla a királyi biztosok megbüntetését kérte, helyeselte azt, de foganosítását a király belátására kívánta bízni. A hosszúra nyúlt országgyűlést 1827. augusztus 18-án rekesztette be a király. Ugyanekkor a főispáni tisztéről lemondott 78 éves Brunswik József helyébe az uralkodó gróf Keglevich Gábort nevezte ki főispánná (1827—1848). 1828-ban Gyürky Pál is főispáni kinevezést nyert Krassó vármegyébe. Az 1828. október 8-ára kitűzött tisztújító közgyűlésre — mivel már egy évtizede nem volt „restauráció" — nagy izgalommal készült a megye nemessége. Első alispánná, közfelkiáltással, Gyurcsányi Gábort választották meg. Nagy harc folyt a másodalispáni tisztség betöltéséért. Végül is Tihanyi Ferenc győzött 1164 szavazattal, az 1089 szavazatot kapott Prónay Jánossal és a 128 szavazattal szerénykedő Sréter Lászlóval szemben. Az eredmények azt mutatják, hogy Gyürky távozása elősegítette az eredetileg felekezeti alapon szervezkedett megyei pártcsoportosulás felbomlását és helyébe a személyi kapcsolatokra épülő „pártszervezés" lépett. A választók — ekkor összesen 2381 volt a számuk — az ún. Kismegyeháza udvarán gyűltek össze és járásonként szavaztak. Az épület udvari ajtaján engedték be őket a szavazóhelyiségbe, ahol nevük és jelöltjeik nevének bemondása után az utcára nyíló ajtón át távoztak.

12 Az 1830. évi szeptember 8-ára összehívott országgyűlésre ismét Gyurcsányi Gábort és Prónay Jánost küldték követként. A rendek a párizsi júliusi forradalom hatásának árnyékában ültek össze. Az udvar is aggodalommal volt eltelve, mert félt, hogy másutt is bekövetkezhetnek forradalmi mozgalmak. A közös veszély még az 1825—1827. évi ellenzékieskedőket is a kormányzat szövetségeseivé tette. A nógrádi követek a vallásügyi vitákban szólaltak fel. Sőt, amikor a horvát-, sziavon- és dalmátországi protestánsok számára is egyenlő jogokat követeltek és ezt Lonovics József, az egri főkáptalan követe ellenezte, Gyurcsányi a felvilágosodás nevében tiltakozott beszéde ellen. A december 30-án berekesztett diétának legfőbb eredménye, hogy a gazdasági kérdések elintézésére a király 1831 októberében országgyűlést hív össze. Ezt azonban az 1831. évi kolerajárvány miatt 1832-re halasztották. Az 1830. évi rossz termés okozta ínség és a párizsi forradalom miatti ijedelem hatása volt, hogy megyénk nemessége Tihanyi Ferenc másodalispán javaslatára — az 1805. évi végre nem hajtott terv alapján — „gabona segély magtárakat" hozott létre. Megalapításukkor a megyei tisztikar egy évi fizetésének részét, a törvényszéki táblabírák pedig egész évi napidíjaikat adták erre a célra. Ehhez a 7337 ft-hoz, egyéb megajánlás folytán még 786 ft és az 1809. évi hadjáratra felajánlott búzatartozás fejében beszedett 408 ft járult, amely összegből 2580 mérő gabonát vásároltak és osztottak ki az ínségesek között kölcsönképpen 1830—1831 telén. A segétymagtárak létrehozása csak csepp volt az ínség tengerében, de a nép