Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)
győztes. Feltételezhetően a két csoportosulás egyike viselte az „Ipoly vármegye" fedőnevet. 10 A „Kolompéria" — akárcsak a Hont megyében az 1818-ban alakult „Csárda avagy barátságos társaság" fedőnevet viselő „titkos" szervezet — tulajdonképpen korteskedési célokból alakult és további működésében is az volt a célja, hogy Gyürky Pált kiszorítsák az alispánságból és a saját jelöltjeik számára biztosíták a tiszti állásokat. A „Kolompéria" vezetői Sréter János, Ebeczky József és Beniczky Antal voltak. Az 1824. évi vizsgálat szerint a „Kolompéria" közönséges korhely társaság, amely Balassagyarmaton Sréter Jánosnál és Ebeczky Józsefnél, Mohorán Beniczky Antalnál, máskor pedig más tagjainál gyűlt egybe és dorbézolás közben beszélte meg a teendőket. Azzal, aki közéjük be akart lépni, a „főkolompos" valami szőrcsomót csókoltatott meg, de a fogadalomnak ez a bolondos formája semmi kötelezettséget sem rótt rájuk. A megállapítás ellenére a „Kolompéria" igen céltudatosan tört céljai elérésére. Az 1818. november 1-én tartott tisztújításkor a ,.kolomposok" csak fél sikert arattak. A távozó Szentiványi János helyébe ugyanis a számbeli többségben levő kisnemesekre támaszkodó Gyürky Pált választották meg első alispánnak és Gyurcsányi Gábornak — a „Kolompéria" jelöltjének — meg kellett elégednie a másodalispáni tiszttel. A két párt közt a harc továbbra sem szűnt meg, csak fegyverszünet jött létre, amit az 1822. október 15-én és november 7én tartott közgyűlések segítettek elő. Az elsőn Baloghy Lajos, a másodikon Ebeczky József és Prónay Ferenc vitték a főszerepet. A két párt látszólagos egyetértését az váltotta ki, hogy az 1821. április 4-i királyi leirat az 1813. és 1815. évi újonchátralékok kiállítását, az 1822. augusztus 13-án kelt pedig az adónak november 1-től kezdve ezüstben történő fizetését rendelte el. A közgyűléseken mind a két rendeletet elvetették. Az újoncozás ügyében ugyanezt tették Nyitra, Sopron, Trencsén, Várasd, Veszprém, Zala és Zemplén, az adózás ügyében pedig Komárom, Nyitra, Sopron, Trencsén, Ung, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén megyék. A kormányzat ekkor elrendelte, hogy a 14 ellenálló vármegyében kényszerrel kell érvényt szerezni a királyi akaratnak. Megyénkben Malonyay János királyi biztosra hárult a megrendszabályozás feladata. Az 1823. január 27-i közgyűlésen, amin már Malonyay elnökölt, a rendek fenntartották korábbi álláspontjukat, a királyi biztos pedig Baloghy, Ebeczky és Prónay királyi megdorgálását javasolta, de mivel látta, hogy megbízatásának csak erőszakkal tudna eleget tenni, lemondott. Az április 23-i közgyűlésen feliratban tiltakoztak az ellen, hogy Nyitra megyében katonai karhatalommal hajtották végre az újoncozást. Ekkor Brunswik József országbíró, a vármegye főispánja (1807—1827) vette kezébe az ügyek intézését. Csak annyit ért el, hogy a július 10-i közgyűlés mérsékelt hangú feliratban sürgette az országgyűlés összehívását. Malonyay helyére báró Wenckheim Józsefet nevezte ki királyi biztosul az uralkodó. Ez az újoncozás és adózás végrehajtása céljából augusztus 28-ára közgyűlést hívott ösze, amin a felirat elutasítását is közölni akarta. A rendek azonban már augusztus 25-én megtartották közgyűlésüket és így a 26-án Balassagyarmatra érkező királyi biztos meglepetten vette át a Gyürky által vezetett küldöttségtől a kinevezése iránti tiltakozást és a kérést, hogy a felira-
