Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

írt. Félrecsúszott egyénisége nagyon jellemző a század még misztikumok felé hajló lelkületére. Ellentéte a komoly orvosi törekvéseket megvalósítani akaró és tudó Perlitzy János Dániel (1705—1778) Nógrád megye nagy tudású „fizikusa", azaz főorvosa. Az utrechti egyetem elvégzése után került megyénkbe. Mintegy 30— 40 — részben kéziratban hátrahagyott, részben nyomtatásban megjelent — orvosi tanulmányt írt. 1742-ben és 1751-ben Mária Teréziához benyújtott értekezésekben javasolta az egyetem orvosi fakultásának Pestre helyezését. Még megérte, hogy az orvosi kart, javaslatai figyelembevételével 1777-ben Budára helyezték, ahonnét 1780-ban azután az általa kijelölt helyre, Pestre telepítették át. Ö vetette fel elsőként a Magyar Tudományos Akadémia szervezésének gondolatát és felállítására javaslatot is tett a királynőnek. A Losoncon élő Perlitzy törekvései —, hogy Pest legyen a magyar tudományos élet központja —, egybevágtak a Losoncon diákoskodó és őt ismerő Kármán József valamivel későbbi, Pestet az ország irodalmi központjává alakítani akaró célkitűzéseivel. A Perlitzy nyomdokait követő orvosok közé tartozott az 1758-ban Ozdinban született Kolbányi Pál, akinek tevékenysége és irodalmi működése a XVIII. és XIX. század fordulóján terebélyesedett ki. Az irodalom pártolása és az azzal való foglalkozás már szinte hagyományos egyes családjaink körében. Gyakorlati és politikai jelentősége is volt annak, hogy gróf Forgách Simon (1669—1730), mint Rákóczi tábornoka 1705ben kinyomatta Zrínyi Miklósnak a „Az török áfium ellen való orvosság, avagy: Ne bántsd a magyart!" c. művét. Anyagilag támogatta más írók műveinek a kinyomatását is. Forgách Ádámhoz (1601—1681) hasonlóan Ő is összegyűjtötte az olvasmányaiban talált jeles mondásokat. A Mocsáryak irodalmi tevékenységének első képviselője Mocsáry László (1689—1757) vallásos tárgyú műveinek kéziratait a sárospataki könyvtár őrzi. Újszövetségi bibliamagyarázatai 1753-ban nyomtatásban is megjelentek. Ráday Pál (1677—1733) sokoldalú munkássága mellett a megye szellemi élete és a család irodalmi hagyományai továbbfejlődése szempontjából egyik legfontosabb alkotása, hogy megvetette ludányi kastélyában az elsősorban ritka magyar könyvekből álló családi könyvtárának az alapjait. Könyvszeretetét fia, az 1782-ben báróvá, 1790-ben pedig gróffá lett Ráday Gedeon (1713—1792), is örökölte. Kapcsolatban állt korának szinte valamennyi jelentős írójával. Sokrétű irodalmi munkásságot fejtett ki, és nevéhez fűződik a nyugat-európai, rímes-idŐmértékes versforma bevezetése a magyar verselésbe. Ö hívta fel a figyelmet Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem" c. művének irodalmi értékeire. A nógrádi szlovákságnak is szép kulturális hagyományai voltak még a „kétnyelvű" költészet korából. Ennek talán utolsó reprezentánsául Madách János Károlyt (?—1768) tekinthetjük, aki a családi irodalmi hagyományok folytatója, a latin és magyar verseken kívül szlovák nyelvű költeményeket is írt. Még a nemzetiségi béke az általános „hungarus (uhor) patriotizmus", „a magyarországi hazafiság" jegyeit viseli magán Balasovics Gábor szügyi evangélikus lelkész — előbb Galgagután volt pap — 1750-es években szlovák nyelven írt, „A falusi iskolák, főleg a mi szügyi iskolánk megjavításának és felújí-