Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

Ráday Gáspár, aki Lucinba telepített evangélikus szlovákokat. De még 1771-ben is előfordult, hogy báró Hellenbach György, amikor Erdőkürt egy részének tulajdonosa lett, a katolikus jobbágyokat elkergette telkeiről és helyükbe evangélikusokat telepített. Nem meglepő tehát, ha 1717-ben a váci püspök Berkenyére katolikus németeket telepít, és hogy a XVIII. század első felében a váci püspök és az esztergomi káptalan birtokain, Csesztve egy részén, Cserhátsurányban, Vadkerten, Dejtáron, Patakon stb. csak katolikus lakosokat találunk. Ez a vallási gyűlölködés sem hintette el azonban megyénkben a nemzetiségi ellentétek magvát.

32 A XVIII. század második felében már hazánkban is hatottak a különböző nyugat-európai filozófiai és vallásos áramlatok egymásnak sokszor ellentmondó, de általában az ésszerűség, a racionalizmus alapjaira helyezkedő irányzatai. Sok ilyen a miszticizmus ködébe burkolózott. Ilyen volt pl. a „Rózsakeresztesek" alkímiával is foglalkozó köre, akiknek titkos társasága tulajdonképpen a szabadkőművességnek egy sajátszerű elágazása volt. Szervezkedésük Prágából indult el, ahonnét kiűzve, Bécsben telepedtek le. és onnét az 1770-es években hazánkba is eljutottak. A „Rózsakeresztesek" nógrádi csoportja a Heinzely Márton kassai akadémiai tanár által alapított Selmecbányái páholyból ered. 1781-ben ugyanis Hamalliár Márton nagykürtösi, majd Selmecbányái evangélikus lelkész Nagykürtösön az „Erényes zarándok" címmel új páholyt alapított. Legtekintélyesebb tagja Tihanyi Tamás, tagjai sorába a Prónay, Beniczky, Podmaniczky családok nőtagjai közül is többen beléptek. A tagoknak azonban csak egy része foglalkozott „aranycsinálással", alkímiával, ezek Tihanyi ebecki birtokán gyűltek össze. Hogy mit dolgoztak, mit végeztek, arról nem maradt fenn emlék. A többiek Balassagyarmaton alakították ki fiókpáholyukat, amely 1786-ban oszlott fel. Sokkal jelentősebb volt a feudalizmusellenes politikai tartalommal is telített szabadkőműves mozgalom, amelynek célkitűzései sorában a humánumért, az emberi méltóságért való küzdelem tartozott, és működését egy ideig a kormányzat is jó szemmel nézte. A balassagyarmati „Szent János, a Kelet erényes zarándoka" nevet viselő páholy alapítói és tagjai körében „Rózsakeresztesek" is voltak, összesen 41 tagja volt a balassagyarmati páholynak. Közöttük megyénk politikai életének számos résztvevője, akiknek más megyebeli kapcsolataira is rámutat a tagok névsora. A balassagyarmati páholynak 1784-ben többnyire kémiai műből álló — ez is a Rózsakeresztesekkel való kapcsolatukra mutat — 124 kötetes könyvtára volt. Működése elég sokoldalú, amit viszonylag igen alacsony tagsági díjak segítségével oldottak meg. Tihanyi Tamás pl. 2—3 ft-ot fizetett évente. Belépéskor és avatáskor is különböző, de nem nagy, 8—20 ft-os összegeket fizettek. Tagjaikat kölcsönökkel is segítették. Tudjuk, hogy 1788. októberében Mocsáry Antal 50 ft-ot kapott kölcsön testvérének, Györgynek alhadnaggyá előléptetése alkalmából. Működésük kifelé szerény társadalmi egyesület képét nyújtotta, amire már csak azért is szükség volt, mert II. József 1785 novemberében nem tiltotta ugyan be, de rendőri felügyelet alá helyezte a társaságot. A szabadkőművesek társadalmi jelentőségét az adta meg, hogy körükben