Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

isznak". Életstílusuk tehát ugyanaz, mint — amit Kármán József is elmond — a gazdasági ügyeivel nem törődő, fraternizáló, vendégeskedő, nagyokat ivó nemességé. Pedig a kis uradalom intézője igyekezett — valószínűleg a saját zsebére is — újításokkal is foglalkozni és a kukoricát is meghonosította. 1772-ben „a török búzából" 12 mérő termett, ami mind ráment a házi fogyasztásra. Állatállományuk sem csekély, 1780-ban 21 tehén, 10 üsző, 6 jármosökör, 8 tinó, 9 borjú, 2 mén, 8 igásló, 7 anyakanca, 16 három és 3 egy éves csikó, 158 fejősbirka, 211 ürü, kos, meddő és bárány. Ehhez járult még munkaerő tekintetében a jobbágyok állatállománya és robotja. A pásztói uradalom egyébként iskolapélda a középbirtokok — különösen ha azok urai még pereskedtek is, mint a salgótarjáni Jankovichok — századvégi lezüllésére. A váci káptalannak az 1785. évi országos összeírás szerint 3 falu — Alsóés Felső-Told, Felső-Petény és Rétság —, a váci püspökségnek pedig hét —• Agárd (részben), Alsó-Sáp, Berkenye, Kosd, Nógrád mezőváros, Szendehely és Verőce — volt a birtokában. Ezenkívül voltak még részbirtokaik is az uradalmaknak. 1785-ben, amikor a megüresedett váci püspökség javai a kamara kezelésébe kerültek, nagy gonddal írták össze a jövedelmeket és birtokrészeket. Eszerint Nógrád megyében a következő javai voltak a püspökségnek: Verőce, Szendehely, Berkenye, Nógrád mezőváros, Borsosberényke, Kosd a bekebelezett Kéménd-pusztával, Alsósáp, Kalló és a következő puszták: Cselőte, Naszál, Katalina, Gyada, Udvarhely, Alsópenc és Magyalos. A püspöki uradalomban egyedül Borsosberénykében volt 2

U részben birtokos a püspökség mellett a Balog nemzetség. Megjegyezték, hogy az uradalom népességét növelni haszonnal már nem lehet. A lakosok nagyobbrészt magyarok, szlovákokkal és németekkel elegyítve. A váciakon, berkenyeieken és a szendehelyieken kívül mindnyájan örökös jobbágyok és zömük katolikus. A váciak mesterségeket és különféle üzérkedést folytatnak, a többiek pedig részint csupán földművelésből, részint pedig fakereskedésből, szőlőművelésből és fuvarozásból élnek. Majorsági gazdálkodást Vácott, Nógrádon, Kallón, a Cselőtei- és a Penci, valamint a Szőriés Szentjakab-pusztákon folytatnak. Az uradalomhoz tartozó erdőket szakszerűen kezelték. Terjedelmesek és igen jó makktermők, ami szép jövedelmet biztosít. Az erdők — kivéve a csekély terjedelmű és új sarjadékú alsó-sápit — 22 583 holdat tettek ki. Az erdőket 80 vágásra, vagyis 80 évre osztották be és egy holdra 1200 négyszögölet számítottak. Az erdős területeken lakó jobbágyok és zsellérek ingyen kapnak épületfát, de az uradalom számára is vágnak. Az erdőkben sem kaszálók, sem szántóföldek nincsenek. A váci, verőcei és kosdi hegyeken jó minőségű borok teremnek. Kevés a szarvasmarha. Csak Verőcén és Püspökhatvanban tartottak fejősteheneket, és sok a juh Nógrádon. Vác területén nincs külön uradalmi legelő, csak a közeli Cselőtei-pusztán, amely Nógrád vármegyében fekszik és elkülönített uradalmi testet alkot. Biztos jövedelmi forrás a püspökség számára a tized. A természetbeni dézsmákból 4093 ft-ot, a készpénzbeliekből 16 017 ft-ot vettek be évente. A püspökség összes bevétele évi 87 726 ft-ot, terhe pedig 24 993 ft-ot tett ki és így a tiszta jövedelem 53 950 ft. Az uradalom központja Vácott volt, amely 1769-ig még felerészben — a Kőkaputól Nyugatra eső kis-váci település — Nógrád me-